János gyakorlott mozdulattal metszette a szőlőt. Napbarnítottá arcán látszott, hogy sok időt tölt a szabadban, és minden mozdulata elárulta, jártasságát a munkában. Szerette és megbecsülte ezt a munkát.

A szőlő az élete volt és el se tudta képzelni, hogy mást csináljon. Egész életében szőlő és bortermeléssel foglakozott.

Azt igen sajnálta, hogy a gyermekei közül a két nagyobb nem a bortermelést választotta, de a legkisebb megmaradt a családi hagyományoknál, és szőlő iránti szeretetét is örökölte apjától.

Szerdai nap volt és úgy gondolta péntekre végezni fog. Addig a présházban alszik, ahogy korábban is. A felesége három napra csomagolt ennivalót. A magány a csend és a munka lesz három napig a társa. Nem bánta, és azt sem, hogy a fia most nem tudott segíteni, mert pestre kellett utaznia. Ilyen tájban csak nagy ritkán vetődött erre valaki. Igazán csak a szüretkor volt élet a hegyoldalon és szombat vasárnap, amikor a turisták jöttek.

Ahogy haladt előre a sorokon és gyakorlott mozdulattal a munkát végezte, közben mindenfélén elgondolkodott. Nem voltak ezek mélyenszántó gondolatok, csak a mindennapi élet és környezete által keltett gondolatsorok.

A présházat kellene rendbe hozni, gondolta. Nagyon lepusztult állapotban volt, az idő vasfoga maradandó nyomokat hagyott rajta. A tervei megvoltak, de az ehhez szükséges pénze sajnos nem. Kölcsönt nem akart felvenni, mert az igen kockázatos, hogy miként tudja visszafizetni. Pedig hát a pincerészt is megnagyobbítaná és két új hordó is jó, lenne. A présházra is ráférne egy alapos felújítás, mert a sok-sok meszelés sem tudta eltüntetni a hiányosságokat.

Azután gépeket is jó volna venni a szőlőműveléshez. A szomszédos szőlőgazdák már mind géppel művelik a szőlőt, és így nehéz lépést tartani velük.

Felnézett az égre és féltizenkettőre becsülte az időt. Ezen a soron végig érek, és a másikon visszamegyek, utána megebédelek gondolta.

Amikor elérte a betervezett penzumot, összeszedte a holmiját és megindult a présház felé. Ahogy közelebb ért valami szokatlan dolog tűnt fel neki. A kis ablakon a függöny félre volt húzva. Nem emlékezett rá, hogy elhúzta a függönyt.

A présházhoz érve újabb meglepetés érte. Az ajtó résnyire nyitva volt és a záron jól látszott az erőszakos behatolás nyoma.

János néhány pillanatig habozott, majd hirtelen mozdulattal kitárta az ajtót és belépett a kicsiny présházba. A helység alacsony, a kis ablakon beszűrődő fény élesen vetődött a szembe lévő falra. A helység közepén az asztalnál egy férfi ült és János jöttére felpattant az asztal mellől és meglepetten nézte a belépő férfit.

 - Ki maga és mit keres itt? - kérdezte János, határozott hangon.

 - Jobb ha nem tudod. Válaszolta férfi lekezelő nyers tegező hangon.

A férfi jó fél fejjel magasabb volt Jánosnál, erős kisportolt testalkatú, legalább 30 évvel fiatalabb. Farmer és pólót viselt.

 - Ki van itt? Kivel beszélsz Zoli? - kérdezte egy hang a belső helyiségből.

Mindkét férfi tekintete a félig nyitott ajtó felé fordította, János megkerülve az asztalt ellenkező irányból, mint ahogy a férfi volt és a belső helyiség ajtajához ment. A belső helység apró volt mindössze egy ágy volt benne felette egy polc. János itt szokott aludni, amikor a szőlőben dolgozott. Az ágyon egy férfi feküdt és a pólója véres volt. Látszott rajta, hogy nagyon gyenge és orvosi segítségre szorulna.

Megérezte, hogy a férfi mögé kerül. Meg akart fordulni, de egy hatalmas ütést érzett a tarkóján, a lába összecsuklott és a mennyezet megfordult felette. János aléltan rogyott a földre

Amikor kinyitotta szemét a feje zúgott és nagyon fájt. Lassan kitisztult a tudata, és körbenézet. Az asztal melletti egyik széken ült és oda volt kötözve. A kezei a szék támlája mögé csavarva összekötve igen kényelmetlen helyzetben. A férfi az asztal másik oldalán ült és láthatóan nagyon ideges volt. A mobiljával kínlódott, mert lemerült, és nem tudott telefonálni. Felkelt és bement a belső helyiségbe és másik férfival kezdett beszélgetni.

János nem értette pontosan, de annyit kiértett a beszélgetésből, hogy a sérült férfinak orvosra van szüksége és a társa nem tudott telefonon segítséget kérni.

Kik lehetnek ezek, s mit akarnak? Egész biztos, hogy nem egyenes úton járnak, a törvény elől menekültek és az egyik megsérült. Itt kerestek menedéke, de miért pont az Én rozoga présházamban, gondolta János.

A híradóban naponta hallott rablásról és körözött bűnözőkről, de, hogy ez most vele történik meg a valóságban olyan valószínűtlennek tűnt.

A férfi kijött a szobából összekésztette a holmiját megvizsgálta János kötelét. Amikor útra készen volt, az ajtóból visszaszólt.

 - Elmentem, amint tudok, jövök. - szólt be a férfi a társának

 - Aztán semmi ügyeskedés. - fordult János felé, azzal kiment az ajtón.

Jánosnak jó egy órájába tellett, amíg elvágta kötelet. Emlékezett, hogy egy szög kiáll a széken hátul. Számtalanszor bele akadt a nadrágja, és most milyen jól jött ez a kiálló szög. Módszeresen dörzsölte a kötelet, míg végre sikerült elvágnia. A keze is csúnyán kidörzsölődött, de ezzel most nem törődött. Kioldozta magát és óvatosan a belső szoba ajtajához ment, és a résnyire kinyitotta. Az ágyon a férfi ájultan feküdt. János bement hozzá, mert látta, hogy olyan állapotban van, hogy nem árthat neki, sőt Ő szorul sürgős segítségre. Megvizsgálta férfit és látta, hogy nagyon rossz állapotban van. Agya sebesen járt. A férfi társ kb. egy órája ment el. Mire a hegyről leér, és segítséggel visszajön az gyalog legalább 5-6 óra. Kocsival is 4-5 óra. Ennyi idő alatt a seb kivérzik.

János nagyon ideges lett. A katonaságnál az egészségügyieknél szolgált és volt némi rutinja, de ilyet nem csinált, ha viszont hagyja a férfit, az egykét órán belül kivérzik. Talán meg is érdemelné villant át az agyán, de elhessegette a gondolatot. Tudta cselekedni kell. Gyorsan összeszedte a szükséges és lehetséges eszközüket. Siralmas látvány de nincs mit tenni, ez van. A kis palackos gázrezsónál kiégette a bicskáját és az oltókést. Felvágta a trikót a férfin pálinkával kimosta sebet. Az ájult férfi, hangosan nyöszörgött és erősem dobálta magát, de ez hamar kivette az erejét és utána már csak halk nyöszörgés hallatszott. János látott már el, hasonló sebet a honvédségnél igaz akkor csak asszisztált az orvosnak és a felszerelés, égés és föld volt. A bicska és egy fogó segítségével némi kínlódás árán kivette a golyót, ismét jól kimosta a sebet, majd erős nyomókötést tett a sebre és vastagon átkötötte. Mivel elfogyott az összes kötszer, ami a présházban volt, ezért a fedőkötést egy hosszában négyrét hajtott pólóval oldotta meg.

Miután látta, hogy vérzés nem üt át, és a férfi arca is megenyhült a fájdalmak csökkenésével, körbenézett a présházban. A másik férfi valószínűleg 3-4 óra múlva visszatér és nem tudta, mit kezdjen vele. A hegy északi oldalán vagy egy igen meredek gyalogösvény, azon fél óra alatt leérhet. Igaz vagy 15 éve nem járt arra. És ráadásul a másik faluba jut le. Muszáj lemenni, mert ha visszajön a férfi, akkor semmi esély, ráadásul biztosan nem egyedül jön. Nyilvánvaló volt, hogy a férfi jóval erősebb nála és könnyedén elbánik vele.

Sebtében összeszedte a holmiját és neki indult az északi meredek lejtőnek. Az út jobb állapotban volt mind sejtette, de így is gyakran meg kellett állni, pihenni. Amint leért a hegyről átvágott a mezőn és az úton az első arra jövő autónak elállta az útját. A férfi hangos káromkodásban tört ki ahogy kiszállt a kocsiból. János látásból ismerte.

 - Azonnal vigyen a faluba a rendőrségre. - Mordult a méltatlankodó emberre János.

 - Jó, na akkor is lehetett volna normálisan integetni. - Méltatlankodott a férfi.

 - Majdnem elütöttem.

A rendőrök körül vették a présházat, amely előtt egy terepjáró ált. Ez egyértelművé tette, hogy a másik férfi segítséggel visszatért, és bent vannak a házban. A rendőrön csak arra vártak, hogy a bentlévők közül valaki kijöjjön.

János megtudta, hogy a két férfi, testvérek és tegnap egy bankrablást során sebesült meg a fiatalabb. A bankrablásból tetemes pénzt zsákmányolva menekültek el.

Hirtelen kinyílt az ajtó és egy hevenyészet ágyon a két férfi a sebesült társát cipelve lépett ki.

 - Gyorsan el kell innen tűnni, mert az öreg biztos fellármázza a rendőrséget. - Mondta az elől haladó.

Mire észbe kaptak a rendőrök, körbe vették Őket és egymás után kattant a bilincs. A ház előterét megszállták a rendőrök, behatoltak a házba is, de nem találtak bent senkit.  A sebesült férfit egy most érkező mentőbe tették és elszállították. A másik két férfit ott nyomban egy gyors kihallgatásnak vetették alá. Amikor a bankrabló elhaladd János mellet a rendőröknek szembeszegülve megállt egy pillanatra.

 - Köszönöm, hogy megmentette az öcsém életét. - Mondta a férfi. Szavaiból lehetet érezni, hogy őszintén gondolja.

Jánost egy hét múlva idézték be a rendőrségre. Ott megtudta, hogy két régóta körözött bűnöző mellett az alvilág által pénzelt és régóta figyelt orvost is elfogták. János valóban az életét mentette meg a fiatalabb testvérnek, mert elvérzett volna mire az orvos odaért. Egyetlen szépséghiba, hogy a rablott pénz nem került elő. Pedig a rendőrök lépésről lépésre bejárták az utat, ahol a rablok elhaladtak. A présházat háromszor feltúrták de nem találtak semmit.

János a fiával lassan bandukolt a szőlőben a présház felé, szemét az érésnek induló szőlőszemeken pihentette. Mellettük Brúnó a fehér komondor fel alá szaladgált. Élvezte, hogy ezúttal Őt is felhozták a szőlőbe. Amikor a présház közelébe értek a kutya megmerevedett és hátán a felállt a szőr. A nagy diófához szaladt, majd vissza. Szinte hívta a gazdáját, gyere, gyere már.

Mi a fene ütött ebbe a kutyába morgott János. De az állat nem hagyta magát, újra a diófához szalad, és idegesen kaparni kezdte a földet. Hiába szólongatta, az állat csak ásott tovább, nem volt mit tenni János oda ment a kutyához.  Ahogy a kikapart gödörbe pillantott látja, hogy ott bizony valami van.

 - Fiam hozz hamar egy ásót. - Szólt János a fiának

 - Valamit talált Brúnó.

Mire fia visszaért nem is kellett az ásó. Egy vízhatlan zsákot pillantott meg a gödörben. Kihúzta, szétoldotta száján a kötelet. Ahogy belenézett minden ereje elhagyta. Mindenféle címletű bankjegykötegek heverte a zsákban. János életében nem látott ennyi pénzt. Azonnal tudta, hogy a bankrablásból származó elrejtett pénz találták meg.

János egy kancsó bort hozott ki a présházból és letette az asztalra.

 - Ezt kóstolja meg törzsőrmester úr!- Mondta János - A legjobb évjáratú borom.

 - János bátyám nagyon szép lett a présháza. - Felelte a rendőr

 - A jutalomból hozattam rendbe, amit a rablott pénz megtalálásáért kaptam.

- Ráadásul úgy megnőtt a forgalmam félek nem lesz elég jövő őszig a borom.

 - Mindenki ide jár megnézni a híres nevezetes rablótanyát.

 - Igaz viszont, hogy majd megtudom venni a gépeket, amire úgy fájt a fogam.

 - A fiam ráadásul megvette szomszéd szőlőjét is, ezért muszáj a gép, mert anélkül már nem győznénk a munkát.

Az öreg megemelte a poharát és koccintás után egy hajtásra megitta nemes nedűt. Pedig ilyet csak nagyon nevezetes napokon engedett meg magának, de úgy érezte ez a mai egy olyan nap.

Budapest. 2005. november 3.