Sokszor van, hogy nagyon szenvedek,

kalitk�ba z�rt mad�rk�nt verdesek.

A r�csok, jaj fogva tartj�k testemet,

pedig m�r v�rnak r�m a fellegek.

Rep�lni szeretn�k h�t emberek

b�rt�n�mben egyre jobban szenvedek

Kegyetlen r�csaim m�gsem engednek,

esdekl� szavam � jaj, elveszett.

Hi�ba k�rem sz�pen, kedvesen,

engedj�tek szabadon a testemet.

Kalitk�ba z�rt �letem elveszett,

Ti g�nyosan nevettek engemet.

De tudnotok kell azt emberek,

hogy nem birtokolj�tok a lelkemet.

K�pzeletben az egekben lehetek,

el�g ha lehunyom a szememet.

Budapest, 2005. m�j. 24.