Hallgatom a h�reket �s sz�rny�lk�d�k,

megbolydult a term�szet, s vissza�t�tt.

Nem t�ri, hogy az ember neki dikt�ljon,

s h�nyaveti m�dra mindent kiv�ltson.

Ki�lt a term�szet, ejnye m�r �llj csak meg,

ember ne puszt�tsd tov�bb a k�rnyezeted.

Fogadj sz�t nekem, mert megharagszom,

visszav�gok, s kem�ny lesz a v�laszom.

Mib�l gondolja az ember, hogy ezt teheti?

Mi�rt hiszi, azt hogy fajokat irthat ki?

�tform�l mindent a maga k�nyelm�re,

a k�vetkezm�nyeket nem is figyelve.

Nem t�r�dik az elj�vend� id�vel,

hogy mit hagy maga ut�n �s mit veszejt el.

De hi�ba van az ezernyi int� jel,

A term�szet szav�ra NEM! M�gse figyel.

Gy�raink csak, ok�dj�k a f�stfelleget,

luxusb�l felfaljuk az �zon r�teget.

Szennyezett foly�k h�mp�lyg� �rja,

letarolt erd�knek, siralmas l�tv�nya.

Energiafal� g�psz�rnyeket gy�rtunk,         

Istent j�tszva, g�neket manipul�lunk.

De vajon, � vajon meddig tehetj�k ezt?

P�ceg�d�rr� v�ltva a term�szetet!

A term�szet v�laszul vadul megbolydul,

haragv� arca d�ht�l cs�ny�n eltorzul.

Puszt�t�, �rj�ng� �radat indul el,

�ri�ss� duzzadva mindent elnyel,

Sz�k��r �s hurrik�n a fegyvere,

egyre gyakrabban haszn�lt int� jele,

Felfal, elpuszt�t mindent mi �tj�ba �ll,

v�rosok, falvak �llnak v�z alatt m�r.

�v�lt a term�szet, t�rni nem hajland�,

Jelezv�n kem�nyen, ezt�n mi v�rhat�.

H� Te ember! A szavamra j�l figyelj m�r,

mondom n�ked velem, Te ne hadakozz�l.

Nem hi�ba van a sok ezer int� jel,

term�szet szav�ra tudd meg, hallgatni kell.

De, ha az ember v�ltani nem hajland�,

a f�ld�nk olyann� lesz, mint egy kopors�.

Budapest, 2005. m�jus 12.