F�jdalm�val adott nekem �letet,

bizonytalan l�pteimben seg�tett.

T�relemmel tan�tott meg besz�lni,

tetteit az �nzetlens�g vez�rli.

S�rt velem, ha elestem �s s�rtam,

virrasztott, ha l�zas beteg voltam.

Soha nem volt t�relmetlen, f�radt,

mindig tudta mi az, ami b�nthat.

Ak�rmikor k�rhettem �t, seg�tett,

ehhez vajon er�t honnan mer�tett?

Mindig leste vajon mit is szeretn�k,

mi az mit�l m�g vid�mabb lehetn�k.         

Ha bajban voltam mindig mell�m �llt,

S, h�l�t ez�rt t�lem sosem v�rt.

Feln�tt lettem, most is seg�t n�kem,

mellettem van nem is kell, hogy k�rjem.

Amit adott megh�l�lni, nem lehet

nem v�letlen gondolom h�t ezeket.

B�rhol �ln�k b�rmely nyelven, mondan�m,

legszebb sz� e vil�gon, ”�desany�m”.

Budapest, 2005. �prilis 30.