�letment� kaland

Korn�l kem�nyen markolta a korm�nykereket. Nem f�lt, mert sok hasonl� vihart �t�lt a Balatonon, �s enn�l kem�nyebbeket az Adriai tengeren. Ennek ellen�re tudta, hogy koncentr�lni kell, mert a legkisebb hiba v�gzetes lehet.

Darvas Korn�l j� nev� �r�, �js�g�r� volt. T�bb mint egy tucat k�nyve jelent meg, amib�l t�bb idegen nyelven is kiad�sra ker�lt szerte a vil�gban. E mellett egy hetilapn�l is dolgozott, ahol egy �n�ll� rovatot vezetett. Most is �ppen �j k�tet�nek ut�munk�latait v�gezte, �s hogy minden zavar� k�r�lm�nyt kiz�rjon, a csal�dj�t h�trahagyva a balatonkenesei nyaral�j�ban dolgozott. Itt csend �s nyugalom vette k�r�l. Gyakorlatilag k�sz volt a k�tet, b�r n�ha m�g telefonon egyeztetett a korrektorral, vagy �pp a kiad� h�vta, hogy mikorra v�rhat� a nyomdak�sz anyag? Tegnap azonban felh�vta egy bar�tja �s �r�t�rsa P�ter, akinek a d�li parton Zam�rdiban volt h�za �s meginvit�lta ugorjon �t hozz�. Korn�lt nem kellett nagyon agit�lni, �s mivel szenved�lye volt a vitorl�z�s, �gy d�nt�tt, hogy vitorl�ssal szeli �t a tavat.

A nap kellemesen telt, �s b�r tiszt�ban volt vele, hogy nem volna szabad, de bizony leszaladt p�r poh�r, P�ter saj�t termel�s� bor�b�l. A k�t f�rfi elmer�lt a ny�r ny�jtotta �r�m�kben, ettek, ittak �sztak a Balatonba, munk�r�l, k�nyvekr�l vitatkoztak, �szre sem v�ve, hogy elszaladt az id�. Mire �szbe kaptak m�r majdnem hat �ra volt �s szemmel l�that�an egy igazi Balatoni vihar volt kialakul�ban a t� felett. P�ter marasztalta Korn�lt, hogy aludjon ott �s majd reggel hazanavig�l, a f�rfi hajthatatlan volt. Sebt�ben �sszekapta mag�t �s elindult haza. Az volt a terve, hogy sz�pen kiker�li a vihart, de m�r az �t elej�n r�j�tt, hogy ez lehetetlen pr�b�lkoz�s. Ennek ellen�re nem f�lt, tapasztalt haj�s volt, �s ismerte a Balatont.

Nagyj�b�l f�l�ton lehetett, amikor �gy �rezte, hogy siker�lt kiker�lni a vihar k�z�ppontj�t. A vihar a haj�t�l d�lre tombolt a leger�sebben. Korn�l n�zte, hogy ott igaz�n embert pr�b�l� lehet navig�lni. B�multa a haragosan tajt�kz� hull�mokat, amit olyan k�t m�teresre becs�lt.

„Na, ott nem lenne most j� haj�zni” – gondolta, amikor a szeme megakadt valami szokatlanon. �gy t�nt neki mintha a v�zben lenne valami, vagy valaki. Meresztette a szem�t, de a s�t�t fellegek okozta f�lhom�lyban nem tudta meg�llap�tani mit l�t. Lement a kaj�tbe �s az egyik fi�kb�l egy vad�szl�tcs�vet kotort el�, ezzel t�rt vissza a fed�lzetre. �jra keresni kezdte a hull�mok k�zt az a kis pontot, amit az el�bb l�tott, de nem tal�lta. V�gig p�szt�zta a vizet egyszer, k�tszer, h�romszor, de nem tal�lt semmi rendk�v�lit az �ri�si hull�mokon k�v�l. Kezdte azt gondolni, hogy csak k�pzel�d�tt, amikor egy hull�mhegy tetej�n megpillantott egy fejet �s k�t k�ts�gbeesetten hadon�sz� kart. Az �jra felbukkan� fej mintha egy n�� lenne. Agya sebesen j�rt, keze m�r forgatta is a korm�nykereket, de m�g idej�ben kapcsolt. Ha egyenesen fel� vitorl�zok, azt ez a haj� nem b�rja ki, musz�j cikk-cakkban megk�zel�teni, m�g ha ez id�vesztes�g is. �gy becs�lte, hogy 250-300 m�terre lehet a n�. Ezt h�rom, legfeljebb n�gy ir�nyv�lt�ssal el�rheti, ami tal�n �t perc lehet. Beljebb h�zta a „Fokk” �s az �rboc vitorl�kat �s �tk�z�sig leengedte t�kes�lyt, majd megkezdte a man�vert. A sz�l elkapta a haj�t �s nagyot dobott rajta. Olyan er�s sz�ll�k�seket kapott, hogy tudta a k�vetkez� ir�nyv�lt�st csak „szam�r” fordul�val csin�lhatja meg. Elm�letben tudta, hogy kell csin�lni, de eddig csak sz�lcsendben pr�b�lta. Az �jb�li ir�nyv�lt�sn�l a sz�l akkor�t l�k�tt a haj�n, hogy Korn�l majdnem kizuhant a fed�lzetr�l. �szbekapott �s az oldals� pad al�l el�hal�szott egy haszn�laton k�v�li vitorlafesz�t� k�telet �s kik�t�tte mag�t. Az �jabb fordul�n�l m�r felk�sz�lve v�rta a haj�t �r� irdatlan l�k�st. Mikor t�l volt a fordul�n keresni kezdte a n�t, �gy gondolta, hogy m�r k�zel kell lennie, Kisv�rtatva fel is bukkant a k�ts�gbeesetten hadon�sz� alak. Korn�l l�tta, hogy f�lelmetes sebess�ggel k�zeledik a v�zben l�v� ember fel�. „Ment��v szoba sem j�het” – gondolta. „Ki kell �llnom a h�ts� st�gre �s el kell kapnom, amikor elsz�guldok mellette”. Ler�gz�tette a korm�nyt, ami tudta jelen k�r�lm�nyek k�z�tt igen kock�zatos, majd lem�szott a tat m�g� felszerelt kis st�gre. Megkapaszkodott �s kihajolt, hogy l�ssa a v�zben l�v� alakot. K�ts�gbeesetten l�tta, hogy neki fog csap�dni a haj�test a n�nek, r�ad�sul sz�d�letes sebess�ggel k�zeledik fel�je. Amennyire csak tudott kihajolt �s a test�vel r�ntott egyet a haj� t�rzs�n mire a haj�test kiss� megbillent. Megk�nnyebb�lve l�tta, hogy ez el�g ahhoz, hogy ne gy�rje maga al� a szerencs�tlent. A haj� irt�zatos sebess�ggel sz�guldott el a v�zben verg�d� n� feje mellett. Korn�l kihajolt �s jobb h�j�n elkapta a hajkoron�j�t. n�h�ny pillanatig �gy sz�guldtak, majd Korn�l a kis st�gre h�zta a kimer�lt n�t �s maga is mell� �lt.

– �dv a fed�lzeten.

A n� nem v�laszolt, csak zih�lva kapkodta a leveg�t.  

– Kapaszkodj, mert vissza pottyansz a v�zbe.

M�g be sem fejezte a mondatot, amikor a haj� orra fel�gaskodott majd visszazuhant a v�zbe. Korn�l a n� karja ut�n kapott, de akkor m�r mindketten a leveg�ben voltak �s csak azt l�tt�k, hogy a haj� kisz�guld al�luk.

– Itt pusztulunk! – �v�lt�tte a n�. T�bbre nem volt ideje, mert mindketten becsap�dtam a v�zbe �s elmer�ltek a tajt�kz� felsz�n alatt. Korn�l nem engedte el a n� csukl�j�t �s megpr�b�lt felfel� temp�zni, amikor egy er�s r�nt�st �rzett a derek�n �s egy l�thatatlan er� a felsz�nre r�ntotta mindkett�j�ket.

„Jaj, hiszen ez a k�t�l, amivel kik�t�ttem magam” – gondolta. „H�la az �gnek.”

Egy darabig �gy sz�guldtak a v�z felsz�n�n majd a f�rfi r�kiab�lt a n�re.

– Karold �t a nyakam, de meg ne fojts. – Azzal megfordult �s a k�t�l seg�ts�g�vel a haj�st�ghez h�zta mag�t. Felnyomta a n�t majd � is felm�szott.

Csuromvizesen �lltak a vihar k�zep�n, teljes s�t�ts�gben. Korn�l kiakasztotta a korm�nyr�gz�t�t �s megn�zte az ir�nyt�t.

– Atya vil�g, eg�sz m�sfel� megy�nk, mind kellene? �r�l�k, hogy �jra a fed�lzeten l�tlak. Korn�l vagyok.

– Krisztina – v�laszolta a n�. – K�sz�n�m. K�sz�n�m, hogy megmentetted az �letemet.

Korn�l r�n�zett �s csak most vette �szre hogy Krisztina vacogva egy sz�l bikiniben �ll vele szemben.

– Menj le a kaj�tbe, ott tal�lsz sz�raz t�r�lk�z�t, �s pokr�c is van, tekerd magadra, mert felf�zol. A fels� szekr�nyben tal�lsz egy lapos �veget, azt is felhozhatod.

Krisztina lement �s p�r perc m�lva �llig betekerve egy kock�s pokr�cban t�rt vissza, kez�ben a lapos �veggel. Le�lt a korm�nyker�k melletti padra �s nagyot s�hajtott.

– Nem is tudom, mit mondjak, mert egy k�sz�n�m az kev�s.

– Semmit nem kell mondani, l�nyeg, hogy mindketten a fed�lzeten vagyunk, �s lassan kievick�l�nk a viharb�l.

– Hova megy�nk?

– Balatonkenes�re. Te hol ker�lt�l a v�zbe?

– Sz�plakn�l. Elaludtam a gumimatracon �s arra �bredtem, hogy a t� k�zep�n vagyok, �ri�si hull�mok dob�ltak �s tombolt a vihar. Hi�ba kapaszkodtam a matracba egy hull�m megdobott, �s a sz�l kit�pte a kezemb�l.

– Mi�ta vagy a v�zben? – k�rdezte Korn�l mik�zben a fej�t cs�v�lta.

– Fogalmam sincs, teljesen elvesztettem az id��rz�kemet �s t�j�koz�dni sem tudtam, a partot meg nem is l�ttam.

– Na, most m�r biztons�gban vagy, negyed �ra m�lva meg�rkez�nk, �s a h�zb�l majd telefon�lhatsz. Hanem azt a lapos �veget az�rt hoztad, hogy a kezedben szorongasd? – azzal elvette Krisztin�t�l, letekerte a kupakot �s megh�zta, majd �tny�jtotta a n�nek.

– Nem szeretem a p�link�t.

– Nem szeretni kell, hanem megh�zni, mert ez most orvoss�g.

Krisztina kiss� viszolyogva belekortyolt a p�link�ba �s �rezte, hogy a test�ben sz�t�rad a melegs�g. A vitorl�s dacolva az elemekkel szelte a habokat �s csakhamar Krisztina t�voli pisla f�nyeket fedezett fel, jelezve a part k�rvonal�t. A haj� egyre k�zeledett a parthoz, majd Korn�l megforgatta a korm�nyker�ken �s a haj� engedelmesen a parttal p�rhuzamosan siklott tov�bb. Kis id� m�lva a f�rfi bevonta a f�vitorl�t �s egy kis csatorn�ba navig�lta be a haj�t, amely eg�szen egy h�z oldal�ig vezetett.

– Meg�rkezt�nk – k�z�lte a f�rfi, azzal bevonta az orrvitorl�t is, a partra ugrott �s egy k�t�llel r�gz�tette a vitorl�st. Zseb�b�l kulcsot kotor�szott el�, kinyitotta ajt�t �s hat�stalan�totta a riaszt�t.

– Asszonyom, parancsoljon bef�radni.

Krisztina megszeppenve l�pett a h�zba. M�g most sem hitte, hogy megmenek�lt. Levette mag�r�l a pokr�cot �s �sszehajtogatta. Korn�l megb�v�lve n�zte n� karcs� alakj�t melyb�l a bikini alig takart valamit. Krisztina k�rben�zett �s a sz�ja t�tva maradt.

– Neked azt�n nincsenek anyagi gondjaid. Mivel foglalkozol?

– �r� vagyok �s �js�g�r�. Darvas Korn�l, hogy a teljes nevemet is tudd.

– Te vagy Darvas Korn�l!? Hiszen most olvasom az egyik k�nyvedet. Ezt el sem hiszem, hiszen te vagy a kedvenc �rom. Ken Follett mellett – tette hozz� Krisztina.

–… �s melyiket, ha szabad k�rdeznem?

– A Fesz�letet.

Korn�l elmosolyodott.

– �s benned kit tisztelhetek?

– Fazekasn� Kov�cs Krisztina.

– �rvendek! Am�gy az egy el�g r�gi k�nyvem. Ha akarod, alkalom adt�n dedik�lom, de addig veszek magamra valami sz�raz ruh�t, �s ker�tek neked is, valami ruhaf�l�t, amit felvehetsz. Telefon�lni kellene a csal�dodnak, �s tal�n a v�zi ment�knek is, mert biztosan keresnek. Ut�na megvacsor�zhatn�nk, am�g �rted j�nnek.

Korn�l �tvonult a szomsz�d szob�ba, Krisztina �jra maga k�r� tekerte a pokr�cot �s le�lt a kanap�ra. Az ajt� egy r�snyire nyitva maradt �s Krisztina egy falit�k�rben l�tta, ahogy Korn�l ledobja a vizes ruh�j�t �s sz�razat vesz fel. B�multa a f�rfi izmos h�t�t �s test�t melegs�g �nt�tte el, majd zavartan kapta el a szem�t a t�k�rr�l. P�r perc m�lva Korn�l kez�ben n�i ruhadarabokkal j�tt ki a szob�b�l.

– Ezt tal�ltam. A feles�gem�, de azt hiszem nagyj�b�l j� lesz a m�ret.

– �s hol tudom felvenni?

– A szob�ban – mutatott Korn�l az ajt�ra ahonnan az el�bb kij�tt. Krisztina bement a szob�ba �s gondosan becsukta az ajt�t, majd n�mi gondolkoz�s ut�n, �vatosan r�sznyire kinyitott, azonban a t�k�rb�l csal�dottan l�tta, hogy a f�rfi a h�t�szekr�nyb�l a vacsor�nak val�t veszi el�. N�zte a f�rfi �ltal adott ruh�kat. Egy p�l�t egy h�rom-negyedes n�i nadr�got �s egy francia fazon� csipk�s bugyit.  Fesz�lyezve h�zta fel egy m�sik n� feh�rnem�j�t, ugyanakkor j�l esett a sz�raz ruha. Mikor kiment a nappaliba a f�rfi egy k�nny� ny�ri papucsot is adott neki, majd v�gig m�rte.

– Kicsit nagy r�d, ennek ellen�re kimondottan csinos vagy.

A n� elpirult.

– Itt a mobilom, h�vd fel a csal�dodat.  

Krisztina fogta a telefont �s be�t�tte a saj�t sz�m�t. V�rt majd arc�ra a k�tked�s kezdett ki�lni.

– Nem veszik fel. Most mi az �rd�g�t csin�ljak? Fejb�l nem tudom csak a saj�t sz�momat.

�jra t�rcs�zott, majd v�rt. Megpr�b�lta harmadszor negyedszer �s �t�dsz�r is. V�g�l hallotta, hogy kattan a telefon �s az �desanyja sz�lt bele.

– Hall�! Anyu!? Kriszta vagyok, minden rendbe velem, legal�bb is mostanra m�r – Kriszta elvette f�l�r�l a telefont, ami nem volt ugyan kihangos�tva, de m�g �gy is hallotta a vonal m�sik v�g�n kit�r� �r�m�t. – Igen, j�l vagyok anyuk�m – folytatta Kriszta. – Nem! Nem! Nincs semmi bajom, legal�bb is mostanra m�r nincs, de nagy vesz�lyben voltam azt hittem ott pusztulok. J� add.

Krisztina letakarta a telefon mikrofonj�t, �gy mondta Korn�lnak.

– Nem mert�k felvenni. Meg voltak gy�z�dve, hogy a v�zbe fulladtam.

– Hall�! Szia, �kos! Nem! Mostanra m�r minden rendben. Balatonkenes�n vagyok. Kimentett egy vitorl�s. �rtem tudsz j�nni? – Kis sz�net ut�n. Micsoda? Mi t�rt�nt? Atya vil�g. �s mikorra tudn�l �rtem j�nni?  Mikor? V�rj kicsit.

�jra letakarta a mikrofont �gy mondta Korn�lnak.

– A f�rjem �sszet�rte a kocsit. Olyan ideges volt, hogy karambolozott mikor elment a rend�rs�gre. Itt tudn�k aludni? – n�zett k�rd�en a f�rfira.

– Persze, a vend�gszob�ban. Mikor j�nn�nek �rted?

– �kos! Mikor tudn�l �rtem j�nni? Kivel? Igen, tudom. Holnap d�lel�tt – fordult Korn�lhoz. A szomsz�dot megk�ri, hogy hozza el.

Korn�l egy kis lapra le�rta a c�met, majd kiment. �gy gondolta, alkalmat ad a n�nek, hogy p�r bens�s�ges sz�t v�ltson a f�rj�vel.  

A vacsor�t k�z�sen k�sz�tett�k el, illetve Korn�l k�sz�tette a vacsor�t, Krisztina meg a keze al� dolgozott. Mag�ban meg�llap�totta, hogy a f�rfi milyen otthonosan mozog a konyh�ban, bezzeg az � f�rje m�g egy r�ntott�t sem tud elk�sz�teni. Csendben k�lt�tt�k el a vacsor�t, Korn�l felbontott egy �veg bort, de Krisztina nem ivott.

– M�r �gy is a fejembe sz�llt a p�linka – mondta.

– Annyi baj legyen, volt�l m�r enn�l nagyobb bajban is ma.

– Jaj, ne is mondd. Ha r� gondolok, a h�tamon futkos hideg. El nem tudom mondani milyen f�lelem volt bennem a v�z k�zep�n. Eleinte megpr�b�ltam a part fel� �szni, de �reztem nem fogom v�gig b�rni. Borzaszt� volt azt �rezni, hogy az er� megy ki bel�lem. Lehet, ha �t perce k�s�bb �rsz oda, m�r elmer�l�k. Na �s amikor a haj� far�n l�v� kis st�gr�l lerep�lt�nk. Azt gondoltam, hogy nem el�g, hogy �n ott pusztulok, m�g t�ged is magammal r�ntalak. �reztem, hogy szor�tod a csukl�m, f�jt �s akkor j�tt az a r�nt�s, nem tudtam mi t�rt�nik, csak, hogy �jra felsz�nen vagyunk, �s sz�d�letes temp�ban szelj�k a habokat. Jaj, Korn�l nem is tudom, mit mondjak, hogy k�sz�njem meg.

– Nem kell semmit mondani, se k�sz�nni. Sokat vitorl�ztam m�r a Balatonon, meg�ltem enn�l kem�nyebb viharokat is. Elemi szab�ly a v�zen, hogy a bajba jutottan seg�teni kell.

Krisztin�b�l kit�rt a s�r�s, megfogta Korn�l kez�t a sz�j�hoz vonta, �s cs�kolgatni kezdte.

– Ezt ne csin�ld – r�ntotta el a kez�t a f�rfi.

Krisztina v�ratlanul odahajolt Korn�lhoz �s megcs�kolta. A f�rfi meglep�d�tt, de azt�n mag�hoz �lelte a n�t �s visszacs�kolta. P�r pillanat m�lva eltolta mag�t�l Krisztin�t.

– A ti�d akarok lenni – mondta a n�.

– �n meg nem szeretn�m, ha �gy �rezn�d, ezzel tartozol.

– Nem �rzem �gy. K�v�nlak, �s l�ttam �m, hogy te is felfalt�l a szemeiddel mikor bikiniben voltam.

– Nem fogod megb�nni?

– Azt b�nn�m eg�sz �letemben, ha nem tenn�m meg. Nagyon akarlak, �s nem h�l�b�l. Tudom, hogy ennek a kapcsolatnak nincs j�v�je, de �n most csak a jelennel akarok foglalkozni. 

Korn�l karjaiba vette a n�t �s bevitte a h�l�szob�ba. egyenk�nt megszabad�totta a ruh�j�t�l, mindegyik ut�n cs�kkal jutalmazva a szabadd� v�lt testfel�letet.

Hosszan gyeng�den szeretkeztek, majd egym�s karjaiban ellazulva fek�dtek, hogy kis id� m�lva �jra elmer�ljenek egym�sban.

Krisztina kinyitotta a szem�t �s nagyot ny�jt�zkodott. Vil�gos volt �s egyed�l volt az �gyban. Esz�be jutott a tegnapi nap. A vihar �s, hogy Korn�l kimentette a h�borg� t�b�l. Majd az �jszaka �s szeretkez�s a f�rfivel. Felkelt, a f�ld�n hever� ruh�kat mag�ra r�ngatta �s kil�pett a nappaliba. Korn�l �ppen reggelit k�sz�tett. Mikor megl�tta r�mosolygott.

– J� reggelt!

– Neked is J� reggelt – v�laszolt Krisztina.

– M�r �pp kelteni akartalak. Mosakodj meg �s gyere reggelizni. Lassan befut a feles�gem a gyerekekkel �s gondolom el�bb ut�bb �rted is j�n valaki.

Krisztina b�lintott �s elment a f�rd�szob�ba, hogy rendbe szedje mag�t.

„…ennyi volt” – gondolta. „Egy csod�s �jszaka, de neki is meg van az �lete, amibe �n nem f�rek bele, �s nekem is. B�r az�rt az eny�mbe belef�rne, de hi�ba.

* * *

Korn�lka elf�jta a gyerty�kat a tort�n �s anya felszelte. Mindenkinek jutott egy szelet. Els�nek persze Fazekas Korn�l az �nnepelt kapott, aki most lett �t �ves �s j�v�re iskol�ba megy, az ut�n a nagyi �s nagypapa, majd ap�nak, aki nagyon b�szke az � nagy fi�ra. V�g�l any�nak, aki n�zte Korn�lk�t �s szeme megtelt k�nnyel.

Bevillant egy majdnem hat �vvel ezel�tti nap. Egy nap, amikor majdnem belefulladta a Balatonba, de v�g�l megmenek�lt �s nem csak, hogy megmenek�lt, hanem a sors megaj�nd�kozta azzal, amire olyan nagyon v�gyott. Mosolyogva n�zte Korn�lk�t �s mag�ban azt gondolta. „J�l van ez �gy, boldogok vagyunk �s ez a l�nyeg. Az igazs�got, pedig egyed�l �n tudom, �s ez �gy is fog maradni �r�kre.”  

Budapest, 2018. 08. 30.