Bolond ez a vers és az írója,
most azt is elmondom, hogy mióta.
Beköszöntött a nyár, s ez feldobott,
ahogyan minden évben felszokott.
Ma úgy ébredtem, hogy vidám leszek,
és megmászom majd a Gellért-hegyet.
Nem veszi el a kedvemet semmi,
mindenkitől mosolyt fogok csenni.
Azt is akartam, hogy süssön a Nap,
nézd az arcom csupa borotvahab.
Van arcszesz, borotva és hajzselé,
így megyek randira majd hatfelé.
Hiszen vár rám az életem párja,
két gyermekemnek az anyukája.
Mondtam neki, komoly ma nem leszek,
eszement, bolondságot tervezek.
Nézte, hogy úgy megyek az utcára,
hogy belebujok az ágyruhámba.
Az mondta, hogy nem vagyok normális,
igaz, hogy táncoltam a postán is.
De mint az látható, ez még semmi,
van, hogy a pénzt is meglehet venni.
Üres a fejem, nincs tele tömve.
Még egy versszak, s jön értem a mentő.
AJÁNLOM AZ OLDALT
