Alkot�i v�ls�g

H�napok �ta szenvedek, hiszen ann�l borzaszt�bb �rz�s nincs, amikor egy alkotni v�gy� ember nem tud alkotni, �s most engem is utol�rt ez a sz�rny� csap�s. Pr�b�lkoztam �n, de hi�ba, csak a k�ts�gbeejt� �nmarcangol�s, ami a p�r soros �rtelmetlen irka-firka ut�n r�m t�rt… �s persze az a j� p�r sil�ny irom�ny mely lassan sokasodott a lap-top egyik mapp�j�ban. Nem szoktam semmit t�r�lni ez�rt azt�n megsz�ml�lhatatlan azon f�lbehagyott m�veim sz�ma, amit eme f�lrees� mappa rejt mag�ban. Az ut�bbi id�ben meg k�l�n�sen gyorsan szaporodik a sz�muk. Mir�l �rjak, t�r�m a fejem, mert, hogy impulzus az nincs. Megpr�b�lok kital�lni t�rt�neteket, de �rzem, hogy egyik rosszabb, mint a m�sik. �rok p�r sort �s m�r nyomn�m is a „delete” gombot. Persze tudom nem ez a megold�s, de ha egyszer �rzem, hogy nem j�.

Ilyen el�zm�nyek ut�n t�rt�nt velem, hogy egy f�raszt� nap ut�n mentem haza. �ltem az aut�ban �s gondolataimba mer�lve mechanikusan vezettem. Ebb�l az elm�l�zott �llapotb�l r�zott fel egy �les f�kcsikorg�s �s egy ijedt n�i sikoly. Beletaposok a f�kbe �s szerencs�m van, mert siker�lt meg�llnom az el�ttem blokkol� kocsi m�g�tt. N�zem a vol�n m�g�l kiugr� holts�padt fiatalembert, n�zem a tal�n m�g n�la is s�padtam fiatal l�nyt, aki megbotlott valamiben �s elv�g�dott az �ttest k�zep�n az aut� el�tt. Emiatt kellett f�kezni az el�ttem halad� aut�nak. N�zem, ahogy old�dik a fesz�lts�g, a s�padt arcok lassan visszanyerik norm�l sz�n�ket, �s azt, hogy a fi� f�lre �llva nyugtatja a m�g mindig ijedt l�nyt.

Megyek tov�bb, azonban a l�tottak megl�d�tj�k a gondolataimat. Elk�pzelem, hogy ez a szerencs�tlen eset egy fiatal p�r ismerets�g�nek kezdete, �s a gondolataim itt nem �llnak meg. Elk�pzelem kibontakoz� szerelm�ket, csal�dalap�t�sukat, boldogs�gukat, �s k�zdelm�ket az �let viharos tenger�n. Kusza gondolataimban �pp unok�juk sz�let�s�nek �r�lnek, amikor visszacs�ppenek a val�s�gba �s csod�lkozva n�zem, hol vagyok. Az biztos, hogy nem a haza vezet� �ton, de hogy ker�ltem ide? Na persze a forgalom sodort mag�ban �n pedig gondolataimba mer�lve „alkottam”. Hiszen ebb�l egy nagyszer� t�rt�net sz�letett, ami itt van a fejemben, csak le kell �rni. Mik�zben magamban ujjongok, hogy v�gre �jra alkottam, forgatom a fejem, hogy hol is lehetek. N�zem a h�z fal�n a t�bl�t, �s meglepetten konstat�lom gondolataim �s visszat�rt alkot�kedven hova vez�relt.

Nevetve ezt olvastam a t�bl�r�l: Alkot�s �tja.

Budapest, 2014. j�lius 12.