Sün Sanyi szerelme

Tavasznak közepén,

Sün Sanyi, a szerény,

ballagott, s nótázott,

jókedve (ki)virágzott.

Meglátta Ámorka,

nyílvessző hátsóba.

Érezte is Sanyi

szívének már annyi.

Szembe jött Sün Hilda

vágyott rá, sün fia.

s amikor meglátta,

a száját eltátja.

Mily' szép e sün leány,

nincs párja, nincs sehány.

Életem, halálom,

véle lesz családom.

Így is tett sün Sanyi,

nem (volt) rest megvallani.

S a  két sün egybe kelt,

s mától egy ágyban hál.