Budapesti �sz

�lmosan dideregve lassan elszunnyad a v�ros,

�s�tozva b�jik k�dtakar�j�ba a H�ros.

A villamos ny�sz�r�gve v�nszorog �t a h�don,

az �reg s�rga r�ges-r�gen t�l volt minden k�non.

Egyed�l �l�k, �s csak n�zem a lomha v�n Dun�t,

toprongyos homeless-t, ahogy kutatja a kuk�t.

Ez az �sz is sz�rke, nemszeretem, ny�lk�s �s hideg.

Ebben az id�ben nem tudok �r�lni semminek.

A k�r�t neonf�nyeiben egy �r�ml�ny libben,        

miniben �s t�sarkokon egy pasi ut�n pisszen.

Taxi f�kez, ugrik a sof�r, �r�l, hogy leintik.

Mondja a c�met az utas, b�lint a f�rfi, s ind�t.

Lesz�llva a villamosr�l l�bam r�t avart tipor.

B�mulom, ahogy v�g n�lk�l sorj�zik a kocsisor.

Kapu felett egy �rva l�mpa, f�nye k�ddel dacol,

cudar id� vacogtat, s a hideg csontomig hatol.

Arcomat szit�l� es� mossa, s a lelkem m�g beteg,

de elm�lik a rossz kedvem, mert tudom, hogy hazamegyek.

Budapest, 2013. november 15.