A szavak simogat� melege

Melegr�l �lmodik a diderg� tavasz,

hogy nem volt�l velem az sz�lte a panaszt.

A tavaszt, s a te mosolyodat akarom,

Emeln�m �lel�n fel�d a k�t karom. 

A meleg lassan legy�zi a zord telet,

ahogy izz� v�gyam felt�ri a jeget.

Melyet a sz�ved k�r� p�nc�lk�nt font�l.

Mikor k�rdeztelek, mondd, mi�rt nem sz�lt�l?

V�gytam a szavak simogat� meleg�t.

Akartam, �rezni egy gesztus erej�t.

Ne mondd n�kem azt, hogy �rdemtelem vagyok.

Ne hidd, hogy nem piroslanak a pipacsok.

A tavasz v�gre belesett a szob�mba,

tovasuhant, s �n itt maradtam mag�nyban.

V�rom kedves szavad, mely f�lembe k�szik,

hogy elm�ljon a mag�ny, csak rajtunk m�lik.

Budapest, 2013. �prilis 16.