Az �n fecsk�m

Szeretem mindig is a term�szetet, �gy az �llatokat, mind a n�v�nyeket. Hittem, hogy nem �k vannak mi�rt�nk, hanem mi is r�szesei, egy l�ncszeme vagyunk a term�szet sz�nes ezer csod�t rejteget� vil�g�nak. Na persze ez akkor kisl�nyk�nt nem volt tudatos, de a sz�leim �ltal bel�m nevelt tisztelet a term�szet ir�nt �tsz�tte a mindennapjaimat. A term�szet k�zels�ge sz�momra mindennapos dolog volt.

Amikor azonban a v�rosba ker�ltem, legnagyobb b�natomra, ha nem is t�nt el teljesen az �letemb�l, de t�volabb ker�lt t�lem a k�rengetegben. Nem csoda, h�t, hogy a v�rosban a term�szet minden apr� csod�j�nak tudtam �r�lni.

�t�dikes lehettem mikor tavasszal az iskola h�ts� udvar�nak sark�ban l�v� szersz�mos f�szer eresze alatt, felfedeztem, hogy egy f�stifecskecsal�d, vagy, ahogy mifel�nk nevezt�k �ket: vill�s fark� fecske �s p�rja �p�tett mag�nak f�szket. Att�l kezdve naponta tiszteletemet tettem a mad�rcsal�dn�l. �gy �reztem, hogy �k az �n madaraim. Napr�l napra figyelemmel k�s�rtem fi�k�k fejl�d�s�t. Napi l�togat�somnak a ny�ri sz�net sem t�rte meg. A h�ts� udvar ker�t�s�n egy hely�tt a keresztl�c csak f�lig volt felr�gz�tve. A keresztl�cet f�lrehajtva k�nnyed�n be tudtam b�jni. �gy mikor az iskola bez�rt akkor is besurrantam �s n�ha �r�k hosszat lestem, ahogy a fecskesz�l�k f�radhatatlanul hordj�k a kicsinyek sz�m�ra a t�pl�l�kot. K�nszenved�s volt sz�momra az a k�t h�t mikor sz�leimmel nyaralni ment�nk �s nem l�thattam az „�n fecsk�imet”. Az csak term�szetes, hogy mikor hazat�rt�nk a nyaral�sb�l, m�snap els� utam az iskola m�g�tti f�szerhez vezetett, �s megk�nnyebb�lve l�ttam, hogy az „�n fecsk�im” f�radhatatlanul hordj�k az eles�get a h�rom kicsinek. Magamban elhat�roztam, hogy ett�l fogva ki nem hagyok egy napot, am�g a fi�k�k ki nem rep�lnek a f�szekb�l. �gy gondoltam ez nem lehet t�bb k�t h�tn�l.

Augusztus m�sodik fel�ben j�rtunk �s szok�som szerint a reggeli ut�n azonnal kisurrantam otthonr�l, hogy megvizit�ljam a fecskecsal�dot. A ker�t�shez �rve meglepetten l�ttam, hogy azt valaki elmozd�totta. �n mikor a titkos bej�ratot haszn�ltam mindig gondosan visszaford�tottam a ker�t�sl�cek. Valaki, vagy valakik ugyan �gy bem�sztak a h�ts� udvarra, mint �n. �vatosan ker�ltem meg az �reg f�szert �s akkor f�ldbe gy�kerezett a l�bam. H�rom nyolcadikos fi�, akik r�ad�sul az iskola h�resen nagy vereked�i voltak, �s akit�l minden gyerek tartott �s ker�lte, sz�val ez a h�rom fi� egy hossz� p�zn�val az �n fecsk�im f�szk�t akarta leverni.

A fecskesz�l�k k�rbe-k�rbe repkedve �ktelen�l csiviteltek, de nem mertek a f�szek sz�j�hoz rep�lni, mert a h�rom csib�sz a hossz� p�zn�val v�szesen csapkodta a f�szket. F�l� volt, hogy a madarak otthona nem b�rja sok�ig �s leszakad, akkor pedig a h�rom fi�ka is vel�k zuhan, hiszen nem tudnak m�g rep�lni.

– Ne b�nts�tok a f�szket, mert… – rivalltam r�juk, v�gig se gondolva mit cselekszem. A h�rom g�zeng�z meglepetten fordult fel�m. 

– Mert, mi lesz akkor? – k�rdezte h�rm�juk k�z�l a f�kolompos.

– Azt majd akkor megl�tj�tok – feleltem megszeppenve.

– Te kis pisis. De b�tor lett�l.

– De h�t a fi�k�k nem tudnak rep�lni! – mondtam k�ts�gbe esetten.

– Na �s azt�n! – mordult r�m az egyik. – Mi�rt nem tanultak meg. Azzal elkapta a copfomat �s ann�l fogva r�ngatott a f�szek al�.

– Csak, hogy jobban l�sd – mondta �s m�g egy j�kor�t r�ntott a copfomon. Majd �jra �t�getni kezdte a f�szket. A fecskef�szek er�sen meg�p�tett alkotm�ny, amit s�rb�l �s mindenf�le anyagb�l k�sz�tenek a madarak, de nem ilyen ig�nybev�telre. Nem csoda h�t, hogy a fecske mama �s papa k�ts�gbeesetten csivitelve pr�b�lta el�zni a t�mad�kat. A kicsinyek meg �ktelen l�rm�t csaptak, de hi�ba. A f�szek ameddig b�rta ellen�llt, de egy hatalmas �t�s a bottal, �s az egyik oldal elv�lt a falt�l �s a f�lig l�gva cs�ng�tt al�. A h�rom fi�k�b�l kett� �ktelen s�r�s k�zepette vill�m gyorsan elrep�ltek, de a harmadik k�ts�gbeesetten verg�dve a f�ldre hullott.

– No l�tod, csak ez a nyamvadt nem tud rep�lni – mondta nevetve az egyik fi�. – Nem baj! Majd mindj�rt megtan�tjuk. Azzal lehajolt, hogy felvegye, de akkor olyan dolog t�rt�nt, amire senki nem sz�m�tott. Kajla a gondnok hatalmas farkaskuty�ja, vad ugat�ssal ott termett �s a h�rom g�zeng�zra vetette mag�t. Az eddig oly’ b�tor fi�k ijedten menek�ltek a ker�t�sen k�v�lre. Am�g a kajla a fi�kat kergette, �vatosan felvettem a fi�k�t a f�ldr�l. �m m�g v�gig sem gondoltam mit tegyek, amikor Kajla megfordult �s vad ugat�ssal rohant fel�m.

– Kajla! Helyedre! – csattant fel Laci b�csinak a gondnoknak parancsol� hangja. Az �llat megtorpant, gazd�j�ra n�zett majd beh�zott farokkal elsomford�lt.

– Mit csin�lsz te itt? – k�rdezte fel�m tornyosulva a gondnok. – Hiszen t�ged ismerlek, te ide j�rsz az iskol�ba.

– �n csak… – hebegtem ijedten. – …csak a fecsk�ket n�ztem.

– …�s a fi�k?

– Le akart�k verni a f�szket, de �n megpr�b�ltam megakad�lyozni?

– Teee? – nevetett a gondnok. – Ezt a h�rom fi�t? Az iskola r�meit.

– Igen mert f�ltettem a fi�k�kat… – de a hangom akkor m�r s�r�sba f�lt.

– …�s siker�lt?

– H�rom fi�ka volt. Kett� elrep�lt, de ez az egy m�g nem tud rep�lni – mutattam a kezemben remeg� apr� kis madarat.

– Mond csak. Te m�szt�l be minden nap a h�ts� ker�t�sen, ahol az a l�c kij�r?

– �n! – feleltem lehajtott fejjel. – Tetszik tudni minden nap meg kellett n�znem, rendbe vannak-e a fi�k�k.

– J�l van na! Ezt nem fogjuk elmondani a tan�t� n�ninek. Hanem ezzel a fi�k�val valamit csak kellene kezdeni. B�r azt hiszem szeg�ny pusztul�sra van �t�lve.

– Az nem lehet! – ki�ltottam ijedten.

– Pedig �gy van. A f�szekb�l kipottyant fi�k�k sajnos �ltal�ban elpusztulnak. �s ahogy l�tod itt m�r f�lig a f�szek is le lett verve.

– Laci b�csi! K�rem csin�lja meg a f�szket. Ha siker�l visszatessz�k a fi�k�t.

A gondnok a fej�t vakarta �s h�mm�g�tt. – Te l�ny… Te l�ny, bolondot csin�lsz bel�lem, de nem b�nom pr�b�ljuk meg. Gyere, seg�ts nekem. – Azzal kulcsot vett el� �s kinyitotta a f�szer ajtaj�t. �n a zsebembe rejtettem a fi�k�t �s igyekeztem Laci b�csi minden utas�t�s�t v�grehajtani. L�tr�t, v�dr�t meg gipszet hozott ki a f�szerb�l, meg sz�momra ismeretlen szersz�mokat.

– Itt a v�d�r, hozz benne vizet a kerti csapr�l.

Szaladtam a v�d�rrel, �s b�r visszafel� majd leszakadt a kezem, cipeltem a v�zzel teli v�dr�t zoksz� n�lk�l. Laci b�csi gipszet kevert �s a f�lig levert fecskef�szket visszagipszelte az eresz al�. A fecskecsal�d a k�t fi�k�val izgatott csivitel�sen n�zte a k�zeli fa �g�r�l, hogy mik�nt ker�l vissza a megrong�lt otthonuk a hely�re.

– Most visszar�moljunk a szersz�mokat a f�szerbe �s v�runk egy kicsit. Ha megk�t a gipsz kib�lelj�k �s visszateheted a fi�k�t. Azt�n megl�tjuk! Lehet, el sem fogadj�k a f�szket, lehet, elfogadj�k, de a fi�k�t kil�kik, mert �rzik rajta az ember szag�t. Ki tudja? Tal�n a friss gipsz illata elnyomja az ember szagot �s megtartj�k. P�r nap kell �s biztos ez is kerep�l. Laci b�csi k�zben kib�lelte egy tiszta ronggyal a f�szket, majd �vatosan visszatette a fi�k�t.

Nem tudom, hogy a friss gipsz illata, vagy a kicsiny madarakban is megb�v� sz�l�i szeretett, de t�ny hogy a fecske csal�d visszat�rt a f�szk�be �s a legkisebb fi�k�t sem l�kte ki. Azonban a legnagyobb sajn�latomra az elk�vetkezend� napokban nem tudtam meglesni a fecske csal�dot, mert b�r Laci b�csinak vaj sz�ve volt, de a rendet is szerette �s bizony m�snapra kijav�totta a ker�t�st is.

Szeptember elsej�n mikor megkezd�d�tt az iskola, az els� sz�netben Laci b�csi j�tt szembe velem a folyos�n. Mikor megl�tott r�m kacsintva csak annyit mondott:

– Kirep�lt!

Az igazi meglepet�s azonban akkor �rt mikor egyik sz�netben az udvaron ugr�iskol�t j�tszottunk. Egyszer csak egy apr� f�sti fecske sz�llt le t�lem p�r m�terre �s �ktelen�l csivitelni kezdett.

– N�zd! – mondta a bar�tn�m. – Ez nem f�l t�led, s�t, olyan mintha neked csivitelne.

– Tudom – mondtam mosolyogva. – Mert � az �n fecsk�m.

Budapest, 2011. december 18.