A keny�r �ze

Gyerekkoromban a vak�ci�t mindig vid�ken t�lt�ttem nagysz�leimn�l. Szerettem nagyon ezeket a nyarakat. Valahogy a szabads�g �rz�s�t adt�k, pedig mai �sszel visszagondolva semmivel sem voltam szabadabb, mint odahaza a sz�leimn�l. S�t �ll�thatom, hogy nagysz�leim szigor�bban fogtak. De nekem akkor, gyerekfejjel a falu ezer csod�t tartogatott, �s valami hallatlan felszabadult �rz�st is. V�rosi gyerek l�v�n r�csod�lkoztam mindenre, ami a nagyv�rosban nem volt. �llatra, n�v�nyre egyar�nt. Nagyap�m v�gtelen t�relemmel magyar�zta, melyik n�v�ny micsoda, �s mik�nt kell gondozni, hogy j� term�st hozzon.

A helyi termel�sz�vetkezetben volt �llatgondoz�, �s amikor elvitt megmutatni az �ltala fel�gyelt j�sz�gokat, na ann�l nagyszer�bb �lm�nyt el sem tudtam k�pzelni.

Falun a beoszt�s �s az el�regondolkod�s sokkal sz�ks�gszer�bb, mint a v�rosban. Odahaza ha valamit elfeledett any�m, csak leszalajtott a boltba. Falun hi�ba is k�ldtek a kicsiny vegyesboltba, mert a kedves elad� n�ni r�m mosolygott �s k�z�lte: „Csillagom, h�t az nincs min�lunk! Meg kell rendelni, �s akkor hozatok”.

Sz�momra az is �lm�ny volt, hogy a kenyeret nem a boltban veszik, b�r egy h�ten k�tszer ott is volt friss, de a legt�bben h�zn�l, otthon s�t�tt�k a ropog�s p�k�rut. Nagysz�leimn�l kedd volt a keny�rs�t�s napja. Nagyany�m el�z� nap el�vette a fatekn�t. Igen csak elcsod�lkoztam, mert ilyen szerkezetnek m�g csak h�r�t sem hallottam. Az el�k�sz�tett lisztet a dagaszt�tekn�be szit�lta, �s �jszak�ra a kemence k�zel�be rakta, ahogy � mondta – szokja a konyha meleg�t. Ezut�n langyos v�zbe �ztatta a kov�szt. Majd haj�ban megf�zte a krumplit, �s sz�momra csod�latos gyorsas�ggal, m�g forr�n leh�zta a h�j�t, megt�rte, megs�zta �s a lisztbe keverte.

M�snap hajnalban kezd�d�tt a keny�rs�t�s. Mivel ilyet sosem l�ttam, az csak term�szetes, hogy �n is kipattantam az els� sz�rk�leti f�nyre az �gyb�l. Az�rt ilyen kor�n, mert �gy is csak d�lre s�lt meg a keny�r. Mire reggelt kukor�kolt a kakas, minden k�szen �llt a dagaszt�shoz. A dagaszt�s csak l�tsz�lag k�nny�. Mikor egy kis fatekn�ben �n is kaptam egy darab keny�rt�szt�t, boldogan nekil�ttam a munk�nak. Azonban a kedvem hamar al�bbhagyott, mert igaz�n emberpr�b�l� fizikai munka. Hi�ba k�rdeztem nagyany�mat:

   – Nagyik�m j� lesz m�r?

   – Csin�ld csak angyalom, mert ez bizony m�g nem megfelel�.

A legt�bbsz�r persze az lett a v�ge, hogy elvette t�lem, �s � fejezte be.

A megkelt kov�szt langyos v�zzel �s liszttel kell �sszedolgozni. El�sz�r t�z ujjal markol�szva, azut�n, amikor m�r l�tszik, hogy milyen az �llaga, �k�llel nyomkodva, majd a h�velykujj �s a marok k�z� fogva, meg-megcsavarva, mindaddig, m�g a t�szta �ssze nem �ll egy darabba.

A dagaszt�s v�g�re m�r nem �reztem a kezemet. Folyt a h�tamon �s a homlokomon az izzads�g. A nagyik�m mondta is mindig:

   – Akkor j� a t�szta, ha a padl�s m�r gy�ngy�zik. Padl�s alatt � a homlokomat �rtette.

Ezut�n a t�szt�t letakarta �s hagyta pihenni, k�zben felf�t�tte a kemenc�t. Mikor a t�szta j�l megkelt, nagyj�b�l k�t-h�rom �ra alatt, k�vetkezett a kiszak�t�s. A t�szt�t lisztezett deszk�ra tette �s annyifel� szak�totta, ah�ny kenyeret s�tni akart. Kerekre form�lta �s kilisztezett szakajt�ra tette, majd letakarta �jra pihentetni. Amikor a t�szta elkezdett kig�mb�ly�dni, akkor rakta be a forr� kemenc�be. Azonban a s�t�sre v�r� kenyereket, bevet�s el�tt – �gy nevezte nagyi amikor a kenyeret a kemenc�be helyezte – m�g megkente, ahogy � h�vta keny�rlakkal. Ez �sszekevert kecsketejb�l �s toj�sb�l k�sz�lt, �s ett�l lett ropog�s a keny�r. Majd pedig h�rom v�g�st ejtett a tej�n, hogy ne repedjen sz�jjel s�t�s k�zben.  

Ahogy visszagondolok arra a mennyei �z� keny�rre, amit nagyany�m s�t�tt mindig �sszefut a ny�l sz�mban. Az�ta sem ettem olyan fens�ges �z� kenyeret.

Tizenh�rom–tizenn�gy �ves lehettem, mikor egy ny�ron a heti keny�rs�t�s napj�n reggel a szomsz�d egy cetlit hozott a post�r�l. Akkoriban nemhogy mobil, de vonalas telefon is csak a post�n volt. Ha valaki telefon�lt azt a post�skisasszony feljegyezte, az �zenetet elk�ldte a c�mzettnek. Ezen a reggelen a nagyi testv�r�nek rokons�ga telefon�lt. Az �zenetben az �llt, hogy az Ilonka n�ni – �gy h�vt�k a nagyi testv�r�t – rosszul lett az �jjel �s k�rte �rtes�ts�k a nagyit. Az �n nagyik�m idegesen t�bl�bolt. Ment volna szeg�ny a testv�r�hez, de a sok dolog meg itthon v�rta. Sir�nkozva mondta:

   – Itt a sok tennival�, keny�rs�t�si nap van, a h�zt�jit is el kell l�tni, de h�t lehet, most l�tom utolj�ra a testv�remet.

   – Menj�l nyugodtan nagyik�m nem lesz semmi baj – gy�zk�dtem.

V�g�l fel�lkerekedett benne a testv�ri szeretett. Sebt�ben �sszepakolt, nekem kiadta a feladatokat, ty�kokat megetetni, diszn�t ell�tni, �s m�r szaladt is, hogy el�rje a buszt. Nagyap�m huszonn�gy �r�zott, ahogy � nevezte mikor egy eg�sz nap a gazdas�gban volt, mert a j�sz�gokat �jszaka sem hagyt�k fel�gyelet n�lk�l. �n pedig ott maradtam vigy�zni a port�t. �s akkor megfogalmaz�dott bennem a nagy terv. Meglepem a nagysz�leimet! Megs�t�m a heti kenyeret! Hiszen ott van minden, ahogy lenni szokott. A liszt, belet�rve a f�t krumpli, letakarva a tekn�ben a kemencepatk�n pihent. Mellette a kov�sz, �s a t�bbi kell�k. Sz�pen el�k�sz�tettem h�t mindent, ahogy sz�mtalanszor l�ttam nagyany�mt�l, �s nekiveselkedtem a munk�nak. Tudtam mire v�llalkoztam, m�gis ezerszer el�tkoztam magam mire kidagasztottam a keny�rt�szt�t. Mire elk�sz�ltem, �s olyan lett amilyen nagyany�mn�l is szokott lenni, nem �reztem a kezemet. Beletettem a keny�rt�szt�t a szakajt�ba, letakartam, hogy megkeljen, �s szaladtam, mert el kellett l�tni j�sz�gokat. Magot sz�rtam a baromfiknak, t�pot a k�t s�ld�nek �s m�r inaltam is vissza a konyh�ba. A kemence m�r igen csak sz�rta �ld� meleg�t, �n kiszaggattam a megkelt keny�rt�szt�t. Megform�ztam �s nagyon b�szke voltam magamra, mert semmiben sem k�l�nb�z�tt att�l, amit nagyany�m csin�lt. Nem feledkeztem megkenni nagyi f�le keny�rlakkal, �s persze bevagdalni sem. Mikor �gy megvoltam, zsupsz, mehetett a kemenc�be. Innent�l m�r csak v�rni kellett, hogy megs�lj�n. Nem is csalatkoztam, gy�ny�r� kerek aranybarna hatalmas kenyereket vettem ki a kemenc�b�l, betekertem feh�r v�szonkend�be �s eltettem pihenni, ahogy nagyany�m is szokta.

Este hat �ra ut�n �rt haza nagyap�m. Mikor megtudta, hogy mi t�rt�nt Ilonka n�nivel, l�ttam igen nyugtalan lett. Ennek k�zzelfoghat� jele, hogy a saj�t f�z�s� m�zes p�link�j�b�l h�rom kupic�t is lehajtott. S�t nekem is felaj�nlott egy gy�sz�nyit. Az�ta tudom, mert erre is � tan�tott, m�rt�kkel inni f�rfiembernek musz�j, de tudni kell, hogy hol a hat�r.

Nem sokkal s�t�ted�s el�tt haza�rt nagyany�m. L�that�lag megk�nnyebb�lve �lt le a konyh�ba �s szinte egyszuszra mondta, hogy szerencs�re a testv�re sokkal jobban van, b�r nagy volt a baj. De az orvos szerint ak�r m�r a j�v� h�ten hazaengedhetik.

   – Hanem �m te gyerek, ell�ttad-e a j�sz�got? – k�rdezte nagyany�m.

   – Reggel igen, az esti etet�sre m�g nem volt id�m.

Nem sz�lt semmit, de l�ttam nem tetszik neki, hogy csak a munka fel�t v�geztem el.

   – Na megyek, megetetem �ket – mondta nem kis bossz�s�ggal a hangj�ban. – Azt�n a keny�rs�t�st megejtem holnap – tette hozz�.

   – Azt ugyan nem kell – feleltem b�szk�n. – Megs�t�ttem a kenyereket.

   – Mit csin�lt�l? – fordult vissza az ajt�b�l. De erre m�r nagyap�m is felkapta a fej�t.

   – Te megs�t�tted a kenyeret?

   – Igen! – v�laszoltam �s a feh�r v�szonba tekert dagad� halmokra mutattam.

   – Sz�z M�ri�m, te gyerek! – nevette el mag�t. – Te t�nyleg megs�t�tted a kenyeret! – azzal egyenk�nt az asztalra tette a csomagokat �s �vatosan elkezdte kibugyol�lni.

   – Az �ld�j�t! – rikkantott nagyap�m mikor megl�tta az arany-barn�ra s�lt friss vekniket.

   – K�stoljuk meg – javasoltam. Nagyany�m k�st vett el� �s mosolyogva megszegte a kenyeret. Hersegett a keny�r, ahogy szelt h�rom szeletet. Kiosztotta �s �n �h�tattal haraptam bele az �ltalam s�t�tt friss, ropog�s keny�rbe. De a mosoly azonnal lehervadt a sz�mon. N�ztem nagysz�leimet �s meglepettem l�ttam az � arcukra is furcsa meglepett von�sok �ltek ki. �reztem, hogy valami nagy hib�t k�vettem el. Nagyany�m arca lassan mosolyra g�rb�lt majd hangosan nevetni kezdett.

– Te gyerek! Ebbe nem tett�l s�t.

Csak �lltam ott leforr�zva, majd l�tva, hogy nagyap�n is nevetni kezdett, �n is furcsa megk�mpicsorodott mosolyra h�ztam a sz�mat. V�g�l mindh�rman �gy nevett�nk, hogy a k�nny�nk is kicsordult.

Budapest, 2011. okt�ber 16.