A platán bosszúja
2011.11.01. 16:11
Egy platánfa életének margójára
A platán bosszúja
Kétszáz éve is van tán,
hogy platán a völgyben áll.
Törzse vastag, lombja dús,
susogása mégis bús.
Élte delén lenne Ő,
egy gazember erre jő.
Nézi milyen szép e fa.
Hisz ez jó lesz bútornak.
Sóhajt a fa, ne vágj ki,
jobbat kell kitalálni.
De az ember oly’ gonosz,
veszedelmet Ő okoz.
Fa sóhaját nem hallja,
vagy tán nem is akarja.
A vén platán kérleli,
kegyelmezzen meg neki
Ám a gond még nagyobb lett,
iszonyatos dolgot tett.
Vándorra dőlt rá a fa,
szörnyet is halt alatta.
Jön egy csendőr sebesen,
reá rivall mérgesen.
Védett fa mit kivágtál,
s még nagyobbat hibáztál.
Vándorért kit megöltél,
törvény előtt feleljél.
Bíróságra citálja,
ott a bíró kiáltja.
Bitófád a küldetés,
halálod a büntetés!
Jaj, de hova lógassa?
Elkorhadt a régi fa.
Kapóra jön a platán,
ott fekszik a völgy alján.
Mesterembert szalajt’nak:
akasztófát faragja!
Tanulsága versemnek,
minden bűnt megbüntetnek.
S a platánfa bosszúja,
rajta lóg a gyilkosa.
|