Kedvesem titka

Nagyon meglep�dtem. Tudtam, hogy valamit titkol, vagy ink�bb csak �reztem. Azt �reztem, hogy megv�ltozott. M�gis annyira meglepett a dolog, hogy hirtelen nem is tudtam, mit kezdjek a felismer�ssel.

Azt hiszem legjobb, ha az elej�n kezdem. Kedvesemmel lassan h�t �ve �lek egy�tt. Na igen, erre mondj�k, hogy a hetedik �v a kritikus. De mi nem vagyunk babon�sak, ez�rt ez a hetes sz�m az �gy szempontj�b�l teljesen mell�kes.

Sz�val h�t �ve �l�nk egy�tt �s egy kezemen meg tudom sz�molni h�nyszor veszt�nk �ssze. Nem az egym�sra morg�sokra gondolok, hanem az igazi keny�rt�r�sig fajul� �sszevesz�sre. Ilyen szerencs�re nem sok volt. Ez�rt is mondj�k a bar�taink, hogy ide�lis p�r vagyunk. Remek�l �sszeill�nk.

Ilyen el�zm�nyek ut�n v�ratlanul �rt, hogy szembes�lni kell a t�nnyel, amit felfedeztem.

Az t�rt�nt, hogy reggel elaludtam, jobban mondva elaludtunk. Kapkodva k�sz�lt�nk. �ltal�ban � kel fel el�bb �gy a tennival�k egy r�sz�t kihagyva viharzott el a munkahely�re. Mivel �n a munk�m nagy r�sz�t otthon v�gzem, r��rtem. Reggeli ut�n neki�lltam dolgozni, azonban �pp csak elmer�ltem teend�imben, mikor valami sz�get �t�tt a fejemben. A bizony�t�k ott volt reggel is csak nem vettem �szre. Valahogy �tsiklottam felette. Gondolom � is a kapkod�sban felejtette el�l. Amikor �jra megn�ztem, �s alaposan megvizsg�ltam, minden k�ts�get kiz�rva bizony�totta kedvesem h�tlens�g�t. Mi m�st bizony�thatna? Annyira egy�rtelm�.

D�lel�tt telefon�lt a kedvesem �s neg�desen �rdekl�d�tt, hogy minden rendben van-e? �n persze h�v�s voltam �s kim�rt, amit �gy a telefonon kereszt�l is meg�rzett �s pr�b�lt faggatni. De nem hagytam magam, �gy �reztem, ezt nem lehet telefonon megbesz�lni.

Igyekeztem dolgozni, de nem ment, az agyam egyre csak j�rt, te�ri�kat �ll�tottam fel pr�- �s kontra. Egy f�rfiember nagyon a sz�v�re tudja venni, ha r�j�n, hogy megcsalj�k. Itt azonban t�bbr�l volt sz�, mint egyszer� f�lrel�p�sr�l. Kedvetlen�l eb�deltem �s a d�lut�ni munk�m ugyan�gy egy fabatk�t sem �rt, mint a d�lel�tti. V�g�l nem k�szk�dtem tov�bb, fogtam magam �s elmentem hazulr�l. Csatangoltam az utc�n, be�ltem egy moziba, de nem tudtam a filmre figyelni. Agyam egyre csak zakatolt. Kerestem a mi�rtet, �s a hogyan tov�bbot. Majdnem nyolc �ra volt, mire haza �rtem. Kedvesem mosolyogva �s agg�dva fogadott. Istenem milyen k�tsz�n�! Hogy tud �gy alakoskodni? 

Mikor l�tta, hogy valami nagyon b�nt �jra faggatni kezdett. Magamban persze elhat�roztam, hogy nem fedem fel a k�rty�imat. K�v�ncsi voltam, hogy meddig sz�nlel, �s mikor vallja be a b�n�t.

Este az �gyban hozz�m akart b�jni, de elh�r�tottam a k�zeled�s�t. F�radts�gra �s fejf�j�sra hivatkoztam. Tiszt�ra �gy viselkedtem, mint egy n�. Persze az elutas�t�st zokon vette �s megs�rt�d�tt. Na hiszen – gondoltam – m�g � van megs�rt�dve!

* * *

M�snap reggel t�ntet�leg nem keltem fel. Kedvesem szok�sos m�d�n k�sz�l�d�tt, �s mivel l�tta, hogy nincs bennem hajland�s�g semmire, a reggeli k�v�mat az �jjeliszekr�nyre tette. Elment�ben puszit nyomott az arcomra �s k�z�lte, hogy k�s�bb j�n, mert egy kis dolga van.

Mint akiben egy k�st forgattak meg �gy �rt a felismer�s. A szeret�j�vel tal�lkozik. Mondani akartam neki valamit, de mire megfogalmaz�dott bennem, m�r elviharzott. Tal�n jobb is.

Ez a nap ugyan�gy �nmarcangol�ssal telt el, mint az el�z�. Csatangoltam az utc�n, mert �reztem, semmi �rtelmeset nem tudn�k alkotni. Megeb�deltem egy olcs� �tteremben, majd egy kocsm�ban megittam egy felest. J�l be kellene r�gni, gondoltam, de elhessegettem a gondolatot. Nem b�rom az alkoholt, m�r ennek a felesnek is �reztem a hat�s�t. Elm�lt �t �ra mire haza�rtem, de m�g nem volt otthon. Nem csod�lkoztam, hiszen mondta, hogy k�s�bb fog j�nni. Magamban azonban elhat�roztam, hogy tiszta vizet �nt�k a poh�rba.

* * *

Most itt �llok az ablak el�tt �s lesem, a kedvesemet amint a villamosr�l lesz�llva siet haza. N�zem a magabiztos boldogs�got sug�rz� j�r�s�t. Na igen, neki megvan az oka a boldogs�gra, hiszen el�rte, amire v�gyott. �s �n? Velem mi lesz? Eldob, mint egy rongyot?

Nagyot s�hajtok, ahogy n�zem. V�gig gondolom eg�sz eddigi kapcsolatunkat. Milyen boldogok voltunk mikor �sszek�lt�zt�nk! Mennyi k�z�s eml�k�nk van. Volt – jav�tom ki magam gondolatban.

Nem tudom elk�pzelni n�lk�le az �letemet.

„Pedig bar�tocsk�m, meg kell bar�tkozni a gondolattal”.

A vacsor�t cs�ndben k�ltj�k el. �rzem, hogy vibr�l k�r�l�tt�nk a leveg�, v�g�l nem b�rom tov�bb �s megk�rdezem.

   – Hol volt�l?

   – K�s�bb akartam elmondani, de ha m�r �gy a r�k�rdezt�l – n�z r�m sug�rz� arccal. –  A n�gy�gy�szn�l voltam. �llapotos vagyok – mondja valami f�ld�nt�li boldogs�ggal.

   – Tudom!

   – Tudod? – k�rdezi d�bbenten. V�lasz helyett az asztalra teszem a terhess�gi tesztet.

   – Ez hogy ker�lt hozz�d?

   – Tegnap reggel a f�rd�szob�ban felejtetted.

   – Kerestem, de azt hittem kidobtam.

   – Magyar�zattal tartozol, nem gondolod? Ki a gyerek apja?

   – Mi az, hogy ki a gyerek apja? H�t te! Te l�k�tt.

   – Nem lehetek a gyerek apja, te is tudod – horkantom egy szuszra. – Megmondta az orvos, hogy nem lehet gyerekem. Vagy m�r elfelejtetted?

   – Nem eg�szen ezt mondta! – csattan fel. – Azt mondta gy�gyszeres k�r�ra van sz�ks�ged �s akkor lehet gyereked. Fel is akarta neked �rni, de te elutas�tottad. Az a nagy f�rfi�i hi�s�god nem engedte.

   – Na, l�tod. Most elismerted, hogy nem t�lem van a gyerek.

   – Ki a f�szkes fen�t�l lenne? Azt beismerem, hogy �n nem vagyok olyan fafej�, mint te. Fel�rattam a gy�gyszert �s h�rom h�napja minden reggel sz�pen megiszol t�z cseppet a k�v�ddal egy�tt.

Nagyon buta k�pet v�ghatok, mert csak �ll �s valami elemi er�vel t�r ki bel�le a kacag�s.

   – � te szam�r! Te nagy szam�r! Lehet, m�gsem kellene ez a poronty, mert, ahogy �gy eln�zlek teljesen alkalmatlan vagy m�g az apas�gra.

Felkapom �s p�rgetem, cs�kolom, �lelem.

   – Na, na! Vigy�zz! M�g kinyomod bel�lem ezt a kis emberk�t.

�vatosan teszem le, hiszen tudom: egy kismam�ra nagyon kell vigy�zni.

Budapest, 2011. febru�r 08.