Nem adlak vissza kedvesem

K�zdy nyomoz� nagyot s�hajtott. Tudta, hogy neh�z �s medd� besz�lget�snek n�z el�be. Felvette a telefont �s kisz�lt a titk�rn�j�nek, hogy k�ldje be a folyos�n v�rakoz� f�rfit.

   – J� reggelt Horv�th �r! K�rem foglaljon helyet – fordult a bel�p� f�rfihez. A m�sik ember le�lt, �s azonnal �mleni kezdett bel�le a panasz�radat. Emez csak hallgatta, majd mikor v�gre a m�sik l�legzetv�telnyi sz�netet tartott, kihaszn�lta a lehet�s�get �s magyar�zni kezdett.

   – N�zze Horv�th �r! Elolvastam a beadv�ny�t �s meghallgattam �nt, de azt kell mondjam, semmit olyan �rvet nem tudott felhozni, ami indokoln� a k�r�z�s kiad�s�t.  

   – Mi az, hogy semmit nem tehet? Adja ki a k�r�z�st a feles�gem ellen!

   – Egyet tehetek, kerestetj�k a feles�g�t, de k�r�z�st semmi esetre sem lehet kiadni ellene. A k�vetkez� a helyzet. A feles�ge meglehet�sen egy�rtelm�en, �r�sban kinyilv�n�totta, hogy el k�v�nja hagyni �nt. Az err�l sz�l� levelet �n adta �t nekem. Semmi jel nem mutat arra, hogy a feles�ge ellen b�ncselekm�nyt k�vettek volna el, vagy a levelet k�nyszer hat�s�ra �rta volna. Tov�bb� az �n feles�ge sem gyan�s�that� b�ncselekm�nnyel.

   – De elhagyott engem! – csattant fel a m�sik f�rfi.

   – Ez nem b�ncselekm�ny. A feles�g�nek joga van akkor �s oda mennie, amikor �s ahova akar. Term�szetesen az �j tart�zkod�si hely�n be kell jelentkeznie, ez alapj�n elvileg meg fogjuk tal�lni, �s jelezz�k neki, hogy �n keres�st k�rt a hat�s�gt�l. Nem k�r�z�st – emelte fel a mutat�ujj�t a nyomoz�. – Vagyis ha megtal�ljuk a feles�g�t, de � kijelenti, hogy nem �hajt �nnel tal�lkozni, sem megadni a tart�zkod�si hely�t, akkor nek�nk ezt tiszteletben kell tartani, �s nem hozhatjuk az �n tudom�sra.

   – Ez felh�bor�t�! – ki�ltott indulatosan a m�sik f�rfi.

   – K�rem, m�rs�kelje mag�t! Tetszik vagy nem ez a t�rv�ny. Val�sz�n�leg a feles�ge k�lf�ldre t�vozott az �ltala megnevezett szem�llyel.

   – A szeret�j�vel!

   – Ez az �gy szempontunkb�l mell�kes. Joga van hozz�, hogy azzal �s akkor utazzon el, akivel, �s amikor akar.

   – Panaszt fogok tenni a felettes�n�l!

   – K�rem! Ehhez meg �nnek van joga, b�r azt hiszem, csak az idej�t vesztegeti.

A f�rfi indulatosan felugrott �s egy kurta viszontl�t�sra k�s�ret�ben kiviharzott a szob�b�l.

   – Marha! – mordult maga el� a nyomoz�. – Ink�bb b�nt�l volna jobban az asszonnyal. Szinte biztos vagyok benne, hogy rendszeresen megverted. V�ratlanul �jra ny�lt az ajt� �s a f�rfi indulatos feje bukkant fel.

   – Mondja meg a feles�gemnek, hogy ki fogom csin�lni! Velem ezt nem teheti meg. �n vagyok a t�rv�nyes f�rje. Ha engem elhagy, azt nem �li t�l! – azzal d�ht�l kiv�r�s�d�tt fejjel indulatosan becsapta az ajt�t.

   – Mondom, hogy egy marha – dohogott a fel�gyel�. M�rgesen becsukta az el�tte tornyosul� mapp�t, a tetej�re nyomtatott bet�kkel r��rta:

KERES�ST KIADNI

Fel�llt �s �tvitte a szomsz�d szob�ba.

   – Zsuzsika! K�rem, �rja meg a keres�si k�relem kiad�s�nak a pap�rjait.

   – Igen is f�n�k! V�gzek ezzel a lev�llel �s m�r csin�lom is.

   – Ha elk�sz�lt azonnal hozza be al��r�sra.

* * *

Ahogy v�rhat� volt, az elt�nt p�r nem adott �letjelt mag�r�l, �s mivel semmi nem indokolta, hogy a rend�rs�g egy�b l�p�st tegyen, az �ggyel nem is igen foglalkoztak. Az elt�nt n� f�rje id�nk�nt �rdekl�d�tt, hol telefonon, hol szem�lyesen. Arrog�ns, lekezel� modora miatt a fel�gyel� pokolba k�v�nta valah�nyszor tisztelet�t tette.

Elm�lt a Kar�csony, a Szilveszter, m�rcius eleje volt, kora tavaszi, sz�p, naps�t�tte id�. Egyik reggel K�zdy egy helysz�ni szemle miatt k�s�bb �rt be az irod�j�ba. Amikor bel�pett, titk�rn�je felpattan �s sz�les mosollyal �js�golta:

   – F�n�k! Az osztr�k rend�rs�g �rtes�t�st k�ld�tt, hogy megtal�lt�k a Horv�thn�t �s Varjas P�tert, akivel elutazott tavaly novemberben. Kinyomtattam az e-mailt, �s a f�nyk�peket, amit mell�keltek, de �n nem igaz�n �rtem mi van benne. Nem tudok n�met�l.

   – K�sz�n�m Zsuzsika! – azzal �tvette a levelet �s bement az irod�j�ba. N�mi izgalommal kezdte olvasni. Mivel t�rhet�en besz�lt n�met�l nagyj�b�l meg�rtette a tartalm�t. Ahol elakadt, a sz�m�t�g�p�ben l�v� sz�t�rat haszn�lta. N�zte a kinyomtatott k�pen a n�t, majd a f�rfit. Azt amelyiken �lelkezve cs�kol�znak, hosszasan, fejcs�v�lva tanulm�nyozta. Amikor a v�g�re �rt, elgondolkodva tette le a k�peket. El�kereste a n� f�rj�nek a telefonsz�m�t �s t�rcs�zott. A harmadik kicseng�s ut�n kattan�s �s a vonal v�g�n a h�vott f�l belehall�zott a k�sz�l�kbe.

   – Horv�th �r? J� reggelt! K�zdy J�nos vagyok a ker�leti kapit�nys�gr�l. Az osztr�k rend�rs�g megtal�lta a feles�g�t �s term�szetesen Varjas P�tert is.

* * *

A kis kocsi falta a kilom�tereket a s�t�t orsz�g�ton. A f�rfi id�nk�nt a mellette �l� kedves�re n�zett, aki b�k�sen szuszogott. A kocsi egyenletes duruzsol�sa �s az utast�r melege elb�gyasztotta a n�t. Kint hideg volt, �s ahogy egyre feljebb mentek a hegyek k�z�, a k�ls� h�m�r� mind alacsonyabb h�m�rs�kletet jelzett

   – Aludj csak kedvesem. Nem kell m�r f�lned, t�bb� nem ver meg az az �llat. �r�kre az eny�m vagy, v�deni, �vni foglak.

Gyeng�den megsimogatta a n� arc�t, mire az kinyitotta a szem�t �s a f�rfira mosolygott.

   – El sem hiszem P�ter, hogy itt vagyunk! M�g mindig f�lek kicsit, de melletted biztons�gban �rzem magam – nagy k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n. – P�ter te nem tudod elk�pzelni milyen pokol volt az �letem. Tegnap is megvert. A kedvenc kan�rim meg elt�nt. Biztos kiengedte a kalitk�b�l, �s hagyta, hogy kirep�lj�n az ablakon. Soha nem megyek vissza hozz�. Ink�bb meghalok.

   – Na, na kedvesem. Ne besz�lj butas�gokat! Itt vagyok �s megv�delek. Megl�tod, egy csodasz�p h�zat b�reltem. Minden van benne. Nekem lesz munk�m, mert az �p�t�szekre nagy a kereslet. Azt�n majd te is tal�lsz magadnak. Boldogok lesz�nk.

   – Meg fog pukkadni, hogy a kocsit is elhoztam. De v�g�l is az eny�m, az �n nevemen van. K�rsz cukrot? – k�rdezte a n� vid�man.

   – K�rek �desem.

A n� a kotor�szni kezdett a keszty�tart�ban. Arc�ra meglepet�s �lt ki, mert valami puha, selymes dolog ker�lt a kez�be. Kivette a keszty�tart�b�l �s felkapcsolta a kocsi bels� vil�g�t�s�t. Ijedten sik�tott fel, mikor megl�tta a kez�ben fekv� �lettelen kis kan�rit. A madarat alvadt v�r bor�totta, �s nyak�n hatalmas seb �ktelenkedett. A n� ijedten dobta el az �lettelen testet. A f�rfi r�m�lten f�lrer�ntotta a korm�nyt. A kocsi leszaladt az �tr�l a szalagkorl�t egy hi�nyz� szakasza k�z�tt, sz�les �vben lerep�lt a t�lt�s melletti szakad�kba. A g�pkocsi hatalmas csattan�ssal �rt f�ldet.

A f�rfi, sz�r� f�jdalomra t�rt mag�hoz, �s �rezte, hogy rettenetesen f�zik. A kocsi bels� vil�g�t�sa m�g mindig �gett. R�m�lten vette �szre, hogy a mellette l�v� �l�s �res �s a g�pkocsi sz�lv�d�je hi�nyzik. Megpr�b�lta kinyitni az ajt�t, de a becsap�d� aut� olyan m�lyen beles�ppedt a puha talajba, hogy az meg sem mozdult. Hatalmas k�nok k�z�tt kim�szott a hi�nyz� sz�lv�d�n �s megpillantotta a f�ld�n fekv� n�t. Odav�nszorgott, n�zte az al�ltan fekv� testet. Lehajolt �s szinte r�zuhant az asszonyra. A n� felny�g�tt �s kinyitotta a szem�t.

   – Kedvesem mi t�rt�nt vel�nk? – k�rdezte.

   – A f�rjed el akart venni. De �n nem adlak vissza kedvesem.

�tkarolta a n�t �s gyeng�den megcs�kolta. A n� utols� lehelet�vel visszacs�kolta a f�rfit.

Az �gb�l s�r� pelyhekben hullani kezdett a h�. Reggelre m�sf�l m�teres feh�r lepel bor�totta az alpesi hegyoldalt.

Budapest, 2010. december 16.