A hi�nyz� l�p�s

  2010.07.18. 19:59

 

 

A n� mag�nyosan �lt a szob�ban. Hallgatta a fali�ra monoton ketyeg�s�t �s bel�l valami v�gtelen f�jdalom mardosta a lelk�t. �gy �rezte, hogy az eg�sz vil�g ellene fordult. Meg volt gy�z�dve igaz�r�l �s arr�l, hogy akit szeretett az becsapta. R�g�ta ezzel a gondolattal �lt, de a mai nap ut�n tudta, hogy ez nem k�pzelg�s… Meg volt gy�z�dve, hogy igaza van. Meg volt gy�z�dve, hogy a f�rfi �vek �ta becsapja.

 

* * *

 

A f�rfi tehetetlen�l r�tta az utc�kat. Az es� nem k�m�lte, de most a testi f�jdalom eltompult a lelki f�jdalom mellett. K�zd�tt, pr�b�lt megfelelni, de mindig kudarcot vallott. Maga sem tudta megmondani mi�rt, de k�ptelen volt olyat tenni, amibe nem tal�lt volna a n� hib�t. A n�, akit annyira szeretett, aki�rt t�zbe ment volna nem volt k�ny�r�letes hozz�. A j� az term�szetes �s elv�rt velej�r� volt tetteinek, de a hiba, a legkisebb hiba az megbocs�thatatlan b�n volt. Nem tudta mi�rt. Nem tudta �s most m�r val�sz�n�leg soha nem is fogja tudni.

 

* * *

 

A n� n�zte a falon a k�pet �s k�nnye kibuggyant. A k�pen a f�rfi mosolygott. Az a f�rfi, akit egyszerre im�dott �s gy�l�lt. A f�rfi, akit�l oly sokat kapott, �s aki miatt olyan sokat szenvedett. D�h�dten felkapta a hamutart�t �s a falon l�v� k�phez v�gta. Az �vegszil�nkok, hangos cs�r�mp�l�ssel hullottak a f�ldre. Megdermedt!

 – Mit tettem? – K�rdezte mag�t�l �s a k�phez szaladt. Lekapta a falr�l �s s�rva pr�b�lta kiszabad�tani a marad�k szil�nkok k�z�l.

 

* * *

 

A f�rfi az es�t�l tocsog� padon �lt, de nem �rdekelte. N�zte az �lmos sz�rke felh�ket melyek szinte beleolvadtak a s�t�ted� �gboltba.

Megcs�rrent a mobilja, amire �sszerezzent. El�kotorta, de nem a n� h�vta. A tudat, hogy nem a szeretett n� h�vja olyan d�h�t v�ltott ki bel�le, hogy f�ldh�z v�gta a k�sz�l�ket.

 

* * *

 

A n� az �gyon fek�dt �s �jra csak a fali�ra ketyeg�s�t hallgatta. Gondolatai kavarogtak �s a lecsuk�d� pill�i lassan egy m�sik dimenzi�ba vitt�k.

Megkondult a fali�ra �s a n� felriadt. K�b�n n�zte az �r�t. A t�r�tt k�pet, csal�dott volt az �lom miatt. Azaz amiatt, hogy csak �lom volt �s nem val�s�g. Hirtelen a haj�hoz kapott �s egy sz�l v�r�s vir�got h�zott ki bel�le.

 

* * *

 

A f�rfi arra riadt fel, hogy nagyon f�zik. Mag�ban pr�b�lta memoriz�lni az el�bbi �lm�t. A n� k�r�en h�vta, � pedig mint egy �r�lt rohant a n�h�z. Vir�ggal, csokival l�pett a szob�ba �s l�gyan megcs�kolta a n�t. Majd hirtelen �tlettel egy sz�l v�r�s vir�got t�z�tt a haj�ba. Mondani akart valamit, de ekkor felriadt.

Szomor�an �llt fel a padr�l �s dideregve megindult hazafel�. Ek�zben mag�ban azt gondolta:

 

* * *

 

A n� felkapcsolta a villanyt �s keser�en motyogta:

 – Ha semmit nem k�vett�l el, akkor mi�rt hagyt�l itt. J� tudom k�m�letlen voltam, de hiszen ismersz, nem gondolom �n azt komolyan. Felh�vom, gondolta �s m�r t�rcs�zta is a f�rfi sz�m�t. A telefon kicsengett. Majd a g�phang kegyetlen hidegs�ggel k�z�lte az el�fizet� pillanatnyilag nem kapcsolhat�.

 – Kikapcsolta! – sziszegte a n�. – Kikapcsolta, hogy ne tudjam el�rni – azzal m�rgesen a f�ldh�z v�gta a k�sz�l�ket.

 

 

 

Budapest, 2010. j�nius 21.