Valamikor réges-régen,
király kérdi. Ki jön vélem?
Harcba!
Rajta!
Sok hős lovag nosza, nem rest,
felség hívja, csatába megy.
Százak,
bátrak.
Winner lovag léptet lován.
Ez a gebe milyen sovány.
Nézi,
s kérdi.
Harcba vén gebével menjek?
Ellenséget nevettessek?
Ezt nem
teszem.
A király hű katonája,
így nem mehet a csatába.
Sovány
lován.
Winner lovag irányt fordít,
a királynak visszaordít.
Megyek
veled,
de elébb egy lovat veszek.
Várkastélyba én belesek.
Azám,
na lám.
A várban pont lóvásár van.
Szép paripát vesz, árában
Winner,
hittel.
Várkisasszony a toronyban,
vasra verve az oromban,
csendben
leste.
Ki e vitéz, szép dalia?
Tán a királynak a fia?
Kérdi,
s nézi.
Winner lovag sem vak legény.
Nincsen kő a szíve helyén.
Dobban,
s lobban.
Mit látok fent az oromban!
Rab leány ül az toronyban?
Sírva,
ríva.
Egy életem, egy halálom,
megmentelek szép leányom.
S gyorsan,
rohan.
A toronyba felinalva,
Strázsaállót lenyisszantja.
S emígy,
nyerít.
Megleltem végre arámat,
boldogságos virágszálat.
S tollat
fogva,
a királynak nyomban üzen.
Felség, megleltem a szüzem.
Nászra
várva
a csatába nem mehetek,
szép leányzót védelmezek.
Kérem
szépen
áldását adja frigyünkre,
ne bánatot a szívünkre.
S peták
sem árt.
Vad csatákra készülök fel.
a honnak sok kis lovag kell.
Azám,
na lám.
Engem lovagol majd del nőm,
így szolgálom, míg van erőm,
arám,
s hazám.
AJÁNLOM AZ OLDALT
