Fohász Ő-hőz
2005.02.02. 18:30
Ezt a verset a látogatók írták 2005. január és május között
Gondolataim menete forog mint a Föld,
megszéditem vele a világot a hatalmas Őt!
Vágyaim gúzsba kötve írtak le egy kört,
megszédült a szíven, s csak keresem Őt!
Amikor a Nap sütött rám: még kerestem Őt;
Megtaláltam; szerelmemmel elszédítem Őt!
Az éj sötét rejtelme alatt érzésem egyre nőtt,
letéptem sejtelmes leplét, s megérintem Őt!
Bizseregve futott át testemen a hő,
csókot lopott tőlem, akarom Őt!
Felfedezni s egyre jobban szeretni Őt
vágytól kínozva egyre jobban akarni Őt.
De mi az, mi titkon húz felé? A vágy, a kéj,
s a gyönyör, mely romokba dönt, ha végre elérem Öt.
A pokolba vagyok, vezekelek bűneimért,
majd, ha ledolgoztam a karmámat, ismét visszajövök.
Internett honlap, 2005. január-május
|