Elvesztett csal�d

  2008.12.28. 14:24

�

�

�

�

S�ndor lassan ballagott a temet�ben. Gondolatai a messze r�gm�ltba kalandoztak. Azokba az id�kbe, amikor m�g volt csal�dja, �s minden nap a szeretteihez sietett haza. Boldog volt, kiegyens�lyozott �s el�gedett az �let�vel. Megtorpant, ahogy az eml�keket felid�zte.

- Mi�rt kellett ennek �gy t�rt�nnie? - mormogta maga el�, de a v�laszt nem tudta megadni. Nem is lehet �rtelmes v�lasz erre - gondolta.

Oda�rt a s�rhoz �s le�lt a padra. N�zte a m�rv�nylapot �s �rezte, hogy m�g ennyi id� t�vlat�ban is a s�r�s fojtogatja. Kis id� ut�n, ha nehezen is, de �sszeszedte mag�t �s �pp indulni akart, amikor egy n� t�nt fel a sor v�g�n. Lassan k�zeledett, �s amikor oda�rt szomor� arc�val S�ndorhoz fordult.

- Megengedi, hogy le�ljek?

- Parancsoljon - v�laszolta a f�rfi.

- K�sz�n�m, igaz�n k�sz�n�m.

- Nem l�ttam m�g mag�t itt a temet�ben. Szabad megk�rdeznem, hogy kit vesz�tett el?

- A f�rjemet �s k�t gy�ny�r� gyermekem.

- �n is - b�lintott S�ndor. Egy pillanat m�ve volt. Itt maradtam egyed�l.

A n� megcs�v�lta a fej�t, �s szomor�an b�mult maga el�.

- Megengedi, hogy bemutatkozzak? Horv�th S�ndor vagyok.

- �rvendek - ny�jtott kezet a n�. �n Nagyn� Horv�th Etelka.

- Kegyednek is Horv�th a vezet�kneve. Hiszen akkor n�vrokonok vagyunk.

- Vagy ink�bb rokon lelkek - v�laszolt a n�.

A k�t ember �jra m�ly hallgat�sba mer�lt. A n� t�rte meg a csendet.

- K�zleked�si baleset volt?

- Igen - v�laszolt S�ndor. �s kiskegyedn�l?

- N�lunk is. Egy �r�lt �mokfut� - s�hajtott nagyot a n�.

- R�g t�rt�nt? - k�rdezte a f�rfi.

- Lassan k�t h�napja. �s �nn�l?

- J�v� h�ten lesz egy �ve. A kisebbik gyerek sz�let�snapja a r�k�vetkez� h�ten lett volna.

- Borzaszt�.

- Hatodik sz�let�snapj�ra k�sz�lt�nk, de m�r nem tudtam meg�lelni.

Mind a ketten csendben �ltek, �s gondolataikba mer�lve b�multak maguk el.

- Gyakran itt van? - t�rte meg a csendet a n�.

- Minden nap itt �ld�g�lek. N�ha s�t�lok egy kicsit, de jobb�ra csak �ld�g�lek �s pr�b�lom megem�szteni ezt a sz�rny�s�get. De, az id� m�l�s�val sem nagyon siker�l.

- Nem b�nn�, ha holnap is elj�nn�k?

- S�t, megtisztelne.

- Igaz�n kedves �nt�l. Ha nem haragszik, most megyek.

- Nagyon �r�l�k, hogy megismertem - ugrott fel S�ndor a padr�l �s kezet cs�kolt a n�nek.

- R�szemr�l a szerencse - mosolygott r� a n� �s lassan megindult amerr�l j�tt.

S�ndor vissza�lt a padra �s hosszasan n�zett ut�na.

�

M�snap kis s�t�t tett a temet�ben, majd meg�rkezve a padhoz le�lt �s v�rni kezdte a n�t, akit tegnap ismert meg. K�zben hosszan vizsg�lgatta a m�rv�nyba v�sett aranyozott bet�ket, a k�v�z�ban vir�t� vir�gokat. �szre sem vette, hogy a tegnapi ismer�se k�zeledik, csak amikor le�lt mell�je.

- Kezeit cs�kolom Etelka - �s k�sz�n�s�t a gyakorlatban is megtette.

- �dv�zl�m S�ndor - mosolyodott el a n�. Besz�lgetni kezdtek, �s hamar megtal�lt�k a k�z�s nevez�t. El�bb S�ndor mes�lte el az �let�t, majd Etelka is elmondta az �v�t.

Ezt k�vet�en szinte naponta tal�lkoztak a kis padon. Rengeteg k�z�s t�m�t tal�ltak, �s szinte alig akadt olyan dolog, amiben nem lett volna azonos a v�lem�ny�k.

Egyik vas�rnap d�lel�tt is pont a padon �lve besz�lgettek, amikor vid�m gyermekkacag�s verte fel a s�rok k�zti csendet. Egy fiatal n� j�tt k�t gyerekkel. A k�t ember sz�tlanul n�zte, amint a n� les�pri egy kef�vel a s�rt, a nagyobbik fi� v�z�rt szalad, majd �vatosan a k�v�za bet�tj�be �nti. A kisebbik az elsz�radt vir�ggal fut el �s a gy�jt�be dobja.

S�ndor n�zte az idilli jelenetet, majd sz�tlanul megfogta Etelka kez�t �s megszor�totta. Eg�szen addig szor�totta, am�g a n� el nem ment a k�t gyerekkel. Ekkor a mellette �l�h�z fordult.

- Bocs�sson meg Etelka, de most egyed�l szeretn�k maradni.

- Meg�rtem kedves S�ndor. De holnap az�rt elj�hetek, ugye?

- Term�szetesen, s�t az is lehet, hogy �n menn�k kiskegyedhez.

- Megtisztelne - v�laszolta a n� majd megindult a s�rok k�z�tt.

S�ndor meg�llt a s�r el�tt �s hosszasan n�zte f�tyolos szemmel. B�multa a lesepert m�rv�nylapot, a friss vir�got a k�v�z�ban �s az aranyozott bet�ket.

�

�

***

HORV�TH S�NDOR

�lt 34 �vet

�

�

�

Budapest, 2008. november 19.

�