Rozsdál a lombszőnyeg már a lábam alatt,

s a nap melege is bágyadtan ölel.

Didergő virágok fejüket lógatva,

szirmukat fázósan hullajtják a földre.

 

Kabátpróbáló a hajnali szél dala,

a nyár illata sem jő már csak jövőre.

Hamarébb köszönt rám az estebéd szava,

s búsan lépdelek a gomolygó ködben.

 

Ám szívemben a remény el mégsem veszett.

Látod, nem oltja ki a zord ősz a tűzet,

hisz’ szerelmes mosolyod melenget.

 

Tekinteted most is forró nyarat üzen,

s nézd, már eltűnnek a szürke fellegek.

Mosolyodtól lesz e borús ősz majd üde.