H�s�nk mikor reggel felkelt,
b�r �tkozta mag�ban a vekkert.
Tele volt er�vel, �s energi�val,
tal�n mert k�v�t ivott te�val.
S b�tran indult neki a napnak,
Sz�v�ben nyoma sincs haragnak.
Ment a f�rd�szob�ba nagy el�nnal,
�s szembe tal�lkozott a T�th Ver�val.
Aki nem volt m�s, mint �lete p�rja,
kivel minden �jjel beb�jik az �gyba.
N�zte a Ver�t mi oly furcsa rajta.
Tal�n az, hogy v�r�s lett ajka?
Tov�bb� a Vera soha nem volt sz�ke,
s nem is �gy n�zet ki levetk�zve.
Tizenegy volt mikor h�s�nk megj�tt,
Villanyt nem kapcsolt csak eld�lt.
Aludt volna r�gvest mag�ban,
de �rzi �m, valaki matat a gaty�ban.
S l�m a Vera felpiszk�lta f�l k�zzel,
hogy mire v�gyik, elrebegte �rz�ssel.
H�s�nk k�teless�g�t teles�tette,
Ver�t h�romszor is kiel�g�tette.
S b�r furcs�llta mag�ban a dolgot,
Vera ezel�tt ilyen�rt csak morgott.
H�rom h�t is beletelt, m�g engedett
s h�s�nk az asszony�hoz f�rk�zhetett.
R�ad�sul ostorral hajtotta �jjel a j�ba,
ott is maradtak a cs�kok sorba.
Most azonban hi�ba is n�zi a Ver�j�t,
Benne nem ismerte fel egykori ar�j�t.
Ennek oka roppant egyszer�,
S valljuk be el�gg� meseszer�.
A n�, aki a f�rd�ben levetkezett,
csak is a szomsz�d Eszter lehet.
De hogy ker�lt ebbe a lak�sba,
�s akkor hol van f�h�s�nk Ver�ja?
Nincs id� azonban ezen medit�lni, 
cs�ngetnek, menni kell ajt�t kit�rni.
H�s�nk a bej�rati ajt�t sarkig kit�rja,
�s l�m ott �ll riadtan az � Ver�ja.
K�pzeld mi t�rt�nt dr�ga Eszterem,
Az uram nem aludt az �jjel �nvelem.
Mondan� ezt h�s�nk Ver�ja,
De a hang beszorult a tork�ba.
Csak �ll �s n�zi �lete p�rj�t,
�s m�g�tte a ruh�tlan h�l�t�rs�t.
S, hogy a sors n�ha mily ostoba,
Vera kez�be akadt Eszter ostora.
Azzal hajtja haza csapod�r bik�j�t,
Eml�kezetess� t�ve �jjeli hib�j�t.

Budapest, 2008. m�rcius 18.