Feladom! Tudom, hogy vannak ilyen napok. Ilyenkor bedugul a v�ros �s lehetetlen b�rhova is eljutni id�ben. Csak �l�k az aut�ban �s araszolok. Hagyom, hogy a forgalom lass� hull�mai engedjenek sz�momra p�r m�ter el�rehalad�st. Nagyobb gond az volt, hogy a mobil is lemer�lt �s a szivargy�jt�r�l m�k�d� t�lt�t nem tal�lom a keszty�tart�ban.
Mint egy �nk�nt v�llalt karant�nban �gy �l�k mag�nyosan a kocsiban. N�zem a mellettem ellenkez� ir�nyba araszol� g�pkocsikat �s megpr�b�lom kital�lni, kik lehetnek. N�melyik�kh�z eg�sz kis t�rt�netet illesztek.
Amikor ezt megunom, Nikir�l kezdek �br�ndozni. Szeg�ny Niki v�r �s biztosan nem tudja elk�pzelni, mi�rt nem j�v�k. �l�k mag�nyosan a kocsiban, �s azon t�r�m a fejemet, hogyan tudn�m �rtes�teni Nikit?
Lassan egy �ve �lek Nikivel, �s egyre jobban �rzem, hogy nem tudok n�lk�le meglenni. 
Ha m�r nem �rek oda id�re a tal�lk�ra legal�bb gondolatban, megcs�kolom. Ha megcs�kolom, akkor meg is �lelem. Ha meg�lelem, akkor simogatom is. Meg kellene k�rni a kez�t.
H�tulr�l r�m dud�lnak. Arra eszm�lek, hogy majd k�tkocsinyi �res hely van.
- J�l van, megyek, mit vagy �gy oda – mordulok fel �s az el�ttem l�v� kocsi ut�n gurulok. K�zben az �r�mra pillantott �s meglepetten l�tom, hogy meg�llt.
- Na m�g ez is – dohogok hangoson. Mint egy XXI. sz�zadi modern remete. Sz�momra meg�llt az id�. Ezen j�t nevetek. Mellettem az ellenkez� ir�nyba halad�, azaz nem halad� kocsiban egy pasi �l �s telefon�l. Le kellene engedni az ablakot �s elk�rni a mobilj�t, felh�vni Nikit. Biztos � is pr�b�l h�vni, �s nem tudja mi t�rt�nt.
Csoda t�rt�nt egyfolyt�ban majd 50 m�tert haladtunk. Bekapcsolom a r�di�t, �s keresg�lni kezdek az �ll�m�sok k�z�tt. Valahogy semmi nem k�ti le a figyelmemet. �jra el kezdem figyelni a t�bbi kocsiban �l� embereket, majd egy mellettem elrobog� villamost, amelyben valamennyien elf�rn�nk, akik most a kocsiban �l�nk �s araszolunk. Arr�l nem is besz�lve, hogy t�z aut�b�l hat-h�tben egy ember �l.
�l�nk �s araszolunk, mint a birk�k, akiket terelnek, megfoghatatlan c�ljaink fel�, �s egyik�nk se �r oda id�ben. Lehet Niki is, k�sik. Nem szok�sa, de ha kocsival j�n, akkor � is remetek�nt �l a kis Nissanj�ban. Niki, mint remete, ezen, megint elmedit�lok. �jabb dud�l�s �jabb harminc m�ter. A g�pkocsi �r�ja szerint egy �r�s k�s�sben vagyok. Egy �ra remetes�g, egy �ra mag�ny. Kikapcsolom a r�di�t �s �jabb t�z m�tert „sz�guldok” el�re. V�ratlanul megl�dul a sor �s egyfolyt�ban majd k�tsaroknyit, megy�nk. Egy �zben m�g h�rmasba is felkapcsolok. Lehet, nem kellett volna, mert r�gt�n meg is �llunk.
F�l �ra araszol�s ut�n, mely alatt volt id�m kisz�molni, hogy ebben az �temben haladva m�g f�l �ra �s meg�rkezem, haladtam vagy �tsz�z m�tert.
Ut�lok kocsiban r�gy�jtani, de most kiv�telt teszek. Ha Niki l�tn�, biztos mondan�, hogy k�vetkezetlen vagyok. Na de ez rendk�v�li helyzet, le kell vezetni a fesz�lts�get. Mi�rt is? Mert itt rohadok a kocsiban lassan m�sf�l �r�ja �s t�l�n �t-hat kilom�tert tettem meg. M�g van legal�bb h�rom. Az �n dr�ga Nikim meg v�r. Valamivel ki kell engesztelni. Szombaton elviszem vacsor�zni, azt szereti.
Megpr�b�lom �jra�leszteni a mobilomat, h�tha pihent kicsit. Bekapcsolom, be�rom a pin k�dot, eddig megy. T�rcs�zok, ezt m�r nem b�rja, az els� kics�ng�sn�l pittyeg �s kikapcsol.

V�gre meg�rkezem. Leparkolok, keresem Nikit. De nincs itt. Tal�n elment haza? Keresek egy telefonf�lk�t, h�vom, de csak az �zenetr�gz�t� jelentkezik. R�mondom, hogy meg�rkeztem itt vagyok, �s azt is mennyire szeretem.
V�rok r� egy kicsit, le�l�k egy teraszra, rendelek egy k�v�t. Mindegy hol �l�k, a kocsiban vagy itt. Illetve dehogy mindegy, itt megnyugtat�bb csak Niki hi�nyzik. Mi�rt is akartunk tal�lkozni? Azt mondta meglepet�se van sz�momra. Szeretem a meglepet�seit.
Valaki h�tulr�l befogja a szemem. Meg�rzem Niki parf�mj�t, majd el�m penderedik �s puszit nyom az orromra.
 - Ne haragudj, k�rlek. Mostan�ig a dug�ban araszoltam. �gy �reztem magam, mint egy XXI. sz�zadi remete.

Budapest, 2008. �prilis 24.