Kedves olvasó, ha most műelemzést vársz a neves holland festőről, rossz helyen jársz. De talán engedtessék meg, hogy egy laikus is elmondja véleményét.

A képzőművészethez csupán annyit értek, hogy egy alkotás tetszik vagy sem.

Pedig volt alkalmam jónéhány világhírű képtárban járni és sok híres festő művét eredetiben is látni.

Ilyen előzmények után mentem el feleségemmel a Szépművészeti múzeumba, megnézni a Vincent Van Gogh kiállítást.

Mit tudtam előtte a festőről? Annyit, amit egy átlagos műveltségű ember tud. Azt, hogy előszeretettel festett egyszerű holland parasztembereket. Azt, hogy ezek a festmények dominánsan igen sötétek, és azt is, hogy megőrült, és levágta saját fülét. Vagy éppen azt, hogy életében összesen egyetlen képet adott el.

A bejáratnál ezt részletesen is elolvashattam, majd kronológiai sorrendben következtek a kiállított festmények.

És itt vált izgalmassá számomra érdekessé a kiállítás. A közel 150 festmény, rajz és sokszorosított grafika várta az ide látogatókat, és még valami.

A jól áttekinthető és sejtelmesen de mégis nagyon jól megvilágított képek mellett egy olyan pluszt kaptam amivel eddig nem találkoztam.

Minden festmény mellett egy laikus számára, azaz számomra is közérthető magyarázó leírást találtam. A festmény keletkezésének története mellett, minden esetben található volt egyszerű megfogalmazásban pár mondatot, hogy mit kell nézni a képen, és hogyan kell nézni.

Lehet mosolyogni! 

De ha nem hívják fel a figyelmemet arra, hogy nézzem a kontraszt a rövid és hosszú ecsetvonások között, és hogy ez milyen hatást eredményez. Vagy azt, hogy az egyenes szinte vonalzószerű részek és a pajkos összevisszaságban sorakó kerek formát együttes hatása emeli a képet az átlag fölé.

krumplievők (1885)

Azt, hogy a  bennem is tudatosult sötét tónusú képek Párizsba költözése után tarkává világossá válnak, majd visszatérve Hollandiába ismét a sötét kerül előtérbe…

Éjjeli kávézó  (1888)

Elmagyarázták, hogy egy ócska kitaposott cipő megfestése mitől teszi világhírűvé a képet.

egy pár bőrcipő 1889

Megvallom Van Gogh képzeletbeli múzeuma rám nem gyakorolt nagy hatást. A művész által nagyrabecsült festők művei valóban szépek, de számomra nem több.

Ugyanakkor meglepett a festő vonzódása a japán fametszetek iránt és bár szeretem és tisztelem a japán kultúrát (szintén csak mint laikus) idegen testnek éreztem a kiállításon.

Egy ugrás! Meglepett (jól mutatja hozzá nem értésemet), de be kell látnom hogy Munkácshy Köpülő asszony című festményén valóban kísérteties Van Gogh hatása, ahogy Derkovits halas csendéletén és Czóbel  Párizsi utca festményén is.

Mint mondhatnék végezetül? Talán azt, hogy ajánlom ezt a kiállítást minden nem műértőnek is. Páratlan élményben lesz részük. A műértőknek, nem ajánlom, mert gondolom, már jóval előttem megnézték.