Ma igazán jó napom volt nékem,

Egy rég látott baráttal beszéltem.

Mily furcsa volt sok év után látni,

Arcán az évek múlását vizsgálni.

Hangja és mozgása nem változott,

De egy emberöltőnyivel okosodott.

Gyermekeinek fényképét mutatta,

Szavaiból érződött a szeretet hangja.

Faggatott, mesélj, mesélj, mi van veled?

Elvetted-e feleségül a régi szerelmed?

Közben levegőt alig vett, úgy sorolta,

Elmúlt évek alatt sorsa, merre sodorta.

Felidéztünk sok régi közös ismerőst,

Néhány barát már messzire költözött.

Emléküknek némán tisztelegtünk,

Percnyi szünet után új témát kerestünk.

Nem történt semmi, mégis mily jó volt,

Egy régi barát, ki szép emlékeiről szólt.

Búcsúzáskor azt kértem a sorstól csupán,

Barátomat sűrűbben láthassam ezután.

Ne kelljen várni ily sok évet majd arra,

Midőn majd újból a kezemet szorongatja.

S, hogy egészen bizonyosak lehessünk

Címet, s telefonszámot cseréltünk.

Budapest, 2007. február 21.