�rt�keink!

Sz�let�s�nk �ta cipelj�nk �ket,

S elt�kozolva sz�rjuk sz�t e kincseket.

Sz�v�nk, lelk�nk f�ltett �rt�keit,

Elm�nk �vek csiszolta gondolatait.

� ha tudn�nk ki �rdemes e kincsekre?

Ha l�tn�nk mi az, mit ut�bb megb�nunk.

M�l� napok vakv�g�ny�n toporgunk.

Kisiklott �let�nk elt�kozolt szerelmeit,

Meggy�t�rt lelk�nkben cipelj�k.

�rt�keink!

Mit�l szebb�, var�zsoljuk a napjainkat,

Megosztjuk lelk�nk sz�p titkait.

S e titkok mily fontoss� v�lhatnak valakinek.

De csak az �rti e titkos rezd�l�seket,

Kit sz�munkra rendelt a sors,

S tudjuk, hogy n�ki mi vagyunk rendelve.

Kett�nk �rt�keit egy harmadik

Egy kisember kapja majd �r�k�l.

S mi kapjuk feladatul, hogy e kisember

Megtanulja haszn�lni kincseit.

�rt�keink!

K�ls� sz�ps�g, mi oly muland�,

Ma csillog�sa holnapra elm�lik.

�veket arcunkon sz�ml�l� bar�zd�k,

S a holnap sz�ps�ge holnaput�nra,

Elv�sz, hi�ba keress�k riadtan majd.

Er�sek vagyunk �s ellen�llunk,

De lassan gyeng�lve er�nket elvesz�tj�k.

S j�n ki er�sebb szebb n�lunk, hely�nkre �ll.

K�zd�nk ellene, de els�p�r �tj�b�l.

Nem tudja m�g, az � ideje is v�ges.

�rt�keink!

Vigy�zzunk r�, �vjuk, f�lts�k, hiszen mi�nk.

�rezn�nk kell mikor, s kivel osztozzunk.

Ki �rdemes arra, hogy megkapja �rt�keinket.

Meg kell tanulni, haszn�lni e kincseket.

S meg kell tanulni azt is, hogy mikor kell

Megtartani magunk, s mikor megosztani,

A kiv�lasztottal, kit a sors sz�munkra rendelt.

Elt�kozolt lehet�s�gek vissza nem t�r�

Alkalmak ezreit siratni nem szabad.

B�tran v�llaljuk �rt�keinket �s �nmagunkat.