Nógrádi hegytetőn,

Egykoron büszke vár,

Mára ledőlt falak,

Néma romhalmaz áll.

Véres történelem,

Egy apró részlete.

Szondy, hős vitézinek,

Szomorú nyughelye.

Hatalmas sereggel,

Midőn jött az ellen,

Maréknyi a várvédő,

De nem hátrált egy sem.

Harcoltak végsőkig,

Utolsó csepp vérig,

S inkább meghaltak,

De kitartottak végig.

Négy hosszú nap volt,

Reménytelenségben.

Százszoros túlerő,

S kegyelem nincsen.

Midőn a vár elesett,

A győztesek serege.

Méltón tisztelegve,

Vitézinket temette.

Szondy várkapitányt,

A nagy budai pasa.

Tenkezével helyezte,

Végső nyugalomra.

Mementóul a hegytetőn,

Ledőlt romos falak.

Komor nyugalommal,

Őrzik a titkukat.

Szondy sírhelyénél,

Elidőzöm csendben.

S vitéz tette előtt,

Főhajtással tisztelgem.