Kicsiny bárka a tengeren hánykolódik

Elemek játékszereként, kiszolgáltatva.

Az öreg halász, zsákmányt remélve,

Naponta harcba szál az elemekkel.

Időtlen idők óta folyik a harc már,

Nagyapák, apák harcát öröklik fiaik,

A zsákmányért kockáztatva életüket,

S a betevő talán meglesz a családnak.

A hullámok a fedélzeten táncolnak,

Orkán dobálja a kicsiny bárkát.

Villám cikázik, s a hajó látja kárát,

Tűz s víz harcol, hajót pusztítva.

A halász és segítője küzd az elemekkel,

Tűzet, oltanak, és vizet mernek, míg bírják.

De fogytán az erő, kevés a remény,

S elvesztik a harcot az elemekkel.

Szeretett embert hiába várja asszonya,

Támasz és kenyér nélkül maradt a család,

Kilátástalanság felé vezet az út,

Egyetlen lehetőség maradt csupán.

Holnap a fiú kel útra, mert kell a kenyér,

Hajó nélkül más hajóra szegődik majd el.

Tavaszra újat épít, olyat, mint apjáé volt,

S akkor majd ő is harcolhat az elemekkel.