Vérben fetrengve hörögsz a földön,

Egyre csak ütnek, rúgnak, csont reccsen.

Tűzet kértek, s nem volt nálad, gyufa,

Ez elég indok, hogy agyonverjenek.

Azért tették, mert ők hárman voltak,

Te pedig egyedül, és ez jó hecc.

Azonosítod őket, ők azok semmi kétség.

De a bíróság majd felmenti őket, hiszen

Nehéz gyermekkoruk volt, nélkülöztek,

Hátrányos helyzetűek, védeni kell őket.

Utazni fognak rád, keresnek mindenhol,

Hiszen bemártottad őket, hogy tehetted?

Megtaláltak és újra vernek, rugdosnak,

A járókelők némán félre néznek,

Szaporán a túloldalra mennek át,

Nehogy ők is sorra kerüljenek.

Te vagy a hibás tudnod kellett volna,

Ne húzz ujjat velük, ők az erősebbek.

Bűnöd volt, hogy nem adtál tüzet.

S nem értékelted ez csupán jó hecc.

Ez elég indok, hogy agyonverjenek.

Későn jött a mentő nem tudott segíteni!

S a bíróság felmenti őket újra, hiszen

Nehéz gyermekkoruk volt, nélkülöztek…

… Jó hecc volt, s neked bevégeztetett.