Végtelen alagútban száguldunk,
Megszabott úton robogunk előre.
Kitörni készülnénk, nincsen hová,
Hegybe vájt út börtöne irányt szab.
Mindnyájan alagút foglyai vagyunk,
Testünk a távoli apró fény felé robog.
Szabadon szárnyaló gondolat azonban,
Könnyedén áttöri a vastag sziklafalakat.
Az embert börtönbe vethetik, megtörhetik,
Meg is tették évezredek alatt, jaj de sokszor.
Megtört test botorkálva megy tovább fény felé,
Gondolatai azonban bátran csapongva szárnyalnak.
S aki merészen, bátran engedi szárnyalni a gondolatait,
Annak alagútja ezerszer rövidebb, vagy talán nincs is neki.
Út végén pedig a szabadság várja, melyet senki nem vehet el.


Budaörs, 2006. június 28.