Szép tavaszi reggel hétpettyes katica,

Ezer dolgát elintézni elindul útjára.

Örül a tavasznak nyíló virágoknak,

Útjába akadó szorgos kis hangyáknak.

Tavaszi napsütés bársonyos melege,

Mindenkit előcsal a tarkálló mezőre.

Szelíd bárányfelhők égmezőn legelnek,

Jóllaknak napfénnyel és tovalebegnek.

De hirtelen egy villám átcikázik az égen,

Haragvó mennydörgéssel a kíséretében.

Eláztatva mindent, felhők könnye folyik,

A rét virágai csak kik mindezt élvezik.

Eső kopok szaporán, háztetőn zenélve,

Minden állat szalad védett rejtekébe.

Hétpettyes katica is menedéket keres,

Levél alá bújva időnként ki- ki les.

Óvatlan volt szegény, s egy esőcsepp,

Kukucskálás közben az orrára esett.

Végig folyt a vállán, elázott a szárnya,

Hangya sereg látván, nevet gurgulázva.

Néhány perc csupán és elvonul az eső,

Messzi morajlása mérges óriást sejtő.

Előbúvik hétpettyes nedves rejtekéből,

Szárítkozik gyorsan napnak melegétől.

Hangyák serege pocsolya tengeren kell át,

Hajójuk nem egyéb egy tölgylevél vitorlás.

Egyikük megcsúszik, s a vízbe beszédül,

Fűszál mentőövet dob társa segítségül.

A távolban szivárvány ível át az égen,

Hétpettyes katica arra repül éppen.

E csodás látványhoz kellett hát az eső,

Szivárvány szimfónia dallama felsejlő.

Az ég komponálhat csupán ily’ muzsikát,

Szikrázó színeivel megírt harmóniát.

Természet énekének szivárvány a címe,

Napfény és eső e műremek szerzője.

Budapest, 2006. május 31.