Volt egy régi álmom, mely gyakran visszatért,

Ifjúságom igaz álma, mely’ most is bennem él.

Nem volt különös rémálom, nem volt szerelmes,

Azt álmodtam egykoron, hogy győz a becsület.

Sok-sok év telt el az óta, s azt kell mondanom,

Ez az álom időszerűbb most, mint egykoron.

Akkor mikor a becsületnek nincsen értéke,

Hazug szóval, és álnoksággal juthatsz előre.

Azt látod, hogy a hazugság a siker kovácsa,

Aljasság és képmutatás a legjobb barátja.

Elsöpörnek mindenkit, ki ellenük szegül,

Átgázolnak a tisztességen, kíméletlenül.

Mit lehetne ellenük tenni, most ezt kérdezed?

Töprengsz magadban, s a választ keresed?

Ülj le hát, és figyelj rám, hogy segíthessek,

Elmondjam néked, a sikerhez, mi is kellett.

Álmomban réges-régen, gyenge és elesett voltam,

Mégis mindig győztem, mert igazat szóltam.

Nem volt erős hadseregem, sem csodafegyverem,

De az őszinte szavak fegyvere segített nekem.