Mentem az úton, nem voltam csúcson,

Kérdezed miért nem, ész érvem nincsen.

Én csak azt tudtam, boldog nem voltam,

Meg kell értened, de nem kell féltened.

Vannak napok, mikor padlón vagyok,

Segíts nekem, s legyél mindig velem.

Fogd a kezem, érzem, ez kell nekem,

Lehet, elmegyek, érts meg engemet.

Talán, ezzel segítek, s erőt abból merítek,

Kipróbálom magamat, élvezem hatalmamat.

És ha mégis elbukok, akkor is én vagyok,

Egy dolgot mondhatok, mindig önmagam vagyok.

Budapest, 2006. május 21.