A fazekasmester egy napja
2006.04.08. 11:52
Kihaló mesterségek és a mödötte lévő emberi sorsok.
Fazekas Gáspár, nevéhez hűen a környék híres fazekas dinasztiájának utolsó tagja. Valójában Somogyi Gáspárnak hívják, de ha valaki így keresné a faluban sok tanácstalan emberrel, találná magát szembe. Talán csak a postáskisasszony nem lepődne meg, hiszen ő hozza a nyugdíjat az öregnek. Gazsi bácsi felesége Kati néni, Barkai Katalin. Fiatal lány korában képezték ki bábának. Aztán idekerült a faluba, és a háború után védőnői végzettséget szerzett. Esőben, sárban járta a környéket, éjjel, nappal ment, ha szüléshez hívták. Naponta meglátogatta a frissen szült kismamákat, tanácsokat adott.
Gáspárral is így ismerkedett meg. A férfi felesége a szülés után hirtelen összeesett és meghalt. Gáspár ott maradt a háromhetes csecsemővel. Kati néni, akkor még Kati odabútorozott és saját maga készítette tápszerekkel, negyedesre hígított kecsketejjel nevelte, cumiztatta a kis Julikát. Julika már Egerszegen él, többszörös nagymama és havonta egy-két alkalommal kilátogat az öregekhez. Néha egyik másik unokáját is kihozza a dédiékhez, egy-egy kiscipót enni kacsazsírral, friss retekkel, zöldhagymával.
Aztán a vége az lett, hogy összeházasodtak. Gáspár bácsi korongozott, Kati néni pedig járta a környéket. Két közös gyerekük születtet István és Irén. A közös gyerekeik is már többszörös nagyszülők, István Budapesten, Irén Pécset él.
Az öregek ketten éldegélnek a házban, amely semmiben sem különbözik attól a két tucat zsindelytetős háztól, ami a falut jelenti. Hacsak attól nem, hogy az udvar hátsó traktusát különálló égetőkemence és a mellé épített szárítópolcokat rejtő féltetős fészer uralja. A kemencét jó negyven évvel ezelőtt építette Gáspár bácsi, a régi, elhasználódott ősi kemence helyére. A fészernek csak teteje van, mert a célszerűség azt diktálta építésekor, hogy a nap melege körbejárja, a szellő közbefújja a szikkadni kitett, égetésre váró cserepeket. A tágas pitvarban helyezkedik el két korongozó, az agyagot tartalmazó hombár, mellette egy több hektós vizes hordó, telihordva vízzel, mintha minden csak a varázsló érintésére várna, hogy ott folytatódjék a munka, ahol abbamaradt. A fehérre meszelt paticsfal mellett körbefutó szárító és raktározó polcokon már csak pár tucatnyi emléknek megmaradt írott, mázas tál, köcsög, bögre, csirkeitató sorakozik. Az festékes kredencben régen használt fiókos tékában porfestékek, szépen sorba rendezve pihennek.
Most Kati néni heti egyszeri kenyérsütésre használja a kemencét. Gáspár bácsi a hetvennyolcadikat tapossa. Hálistennek, az egészsége még a régi. Most is odaülne a koronghoz, ha lenne igény égetett, mázas cserepeire, de hát nincsen. Kati néni nyugdíjas védőnőként, a maga hetven évével ma is aktív, ha valakinek valamilyen baja esik, megbetegszik, akkor hozzá fordulnak tanácsért. Ismeri a gyógyfüveket, növényeket, gyökereket. Be is gyűjti őket. Télen pedig gyógyfőzeteivel segít a betegségbe esett idős falubelieken.
Kaskáját teliszedve hazahordja őket és a pajta padlásán a kiolvasott újságokra kiteregeti őket száradni. Van, amelyiket csokorba kötve a padon - mert ők csak így nevezik a padlást -, egy faltól falig kihúzott szárítókötélre aggatja fel száradni. Ilyen csokrokba kötve lógnak a csombormenták, levendulák és árvacsalánkötegek. Az újságpapírokon hársfa, és bodzavirágok, lándzsás útifüvek, lósóska, vérhullató fecskefű várja, hogy kiszáradva Kati néni lemorzsolja őket és papírzacskóba kiporciózva a polcokra, helyezze. Jól jönnek, ha valaki megbetegszik.
Szerda délután a kenyérsütés előkészítésének ideje. Most Kamilla a fiatal szomszédasszony is segít neki. Ő maga ajánlotta fel, és Kati néni örömmel fogadta. Kati néni még élvezi is, hogy valakit taníthat, átadhatja a tudását. A 7-8 kg lisztet dagasztóteknőbe szitálták. Éjszakára a tűzhely, kemence közelében rakják, hogy átvegye a konyha hőmérsékletét. Ezután langyos vízbe beáztatták a kovászt. Errefelé szokás, hogy hajában megfőtt burgonyát főznek, majd haját lehántva megtörve, enyhén megsózva a lisztbe keverik.
Másnap kora reggel 4-5 órakor kezdődött az igazi munka. Azért ilyen korán, mert így is csak délre sül meg a kenyér. Kati néni előkészíti a sütéshez a kenyértésztát. Mire reggelt kukorékolt a kakas minden készen áll a dagasztáshoz. A dagasztás igazán emberpróbáló fizikai munka. A megkelt kovászt, langyos vízzel, és a liszttel dolgozták össze. Először 10 újjal markolászva, azután, amikor már látszott, hogy milyen az állaga, ököllel nyomkodva, majd a hüvelykujj és a marok közé fogva, meg-megcsavarva folyt a dagasztás mindaddig, míg a tészta a tekenő oldaláról, s kézről magához tapasztotta a szemcséket. Ez a munkafázis erősen igénybe vette a kéz és a kar izmait. A hátán, homlokán is folyt a víz annak, aki dagasztott. Szokták is mondani, hogy addig kell végezni, míg a padlás nem gyöngyözik. Ezután a tésztát letakarták, pihenni, nőni hagyták. Ezalatt Kati néni befűtött a kemencébe. Mikor a tészta jól megkelt, ez nagyjából két óra, következett a kiszakítás. A tésztát lisztezett deszkára tették, s annyifelé szakították, ahány kenyeret szántak. Kerekre, vagy hosszúkásra formálták kilisztezett szakajtóra, tették, s letakarva újra pihentették. Ha a tészta a szakajtóból elkezdett kigömbölyödni, akkor vetették a betüzesített kemencébe. A sütés hozzávetőleg három órát vett igénybe. A kenyérsütés edényeit, eszközeit semmi másra nem használták. A tekenőben levő tésztát sütőabrosszal, a szakajtóban lévőt szakajtókendővel takarták le. Most mind a ketten ott a dagasztótekenő felett serénykednek.
Miközben egy-egy szót találva beszélgetnek. Kati néni elmeséli, hogy lett bábaasszony és milyen kedvvel végezte ezt a munkát. Kisbabák gyarapodását milyen lelkesen nézte, gyönyörködött a falu összes általa világra segített gyerekében, majd később az ő gyerekeiket is ő segítette a világra.
Ma itt gyülekeznek a férfiak is. Már négy napja folyik Kamilláék házának renoválása, és Gáspár bácsi ott segédkezik. Herseg a fűrész, sikolt a gyalu. Ablaktokokat szednek ki helyéről, új kereteket raknak be, újrafestett ablakszárnyakat helyeznek rájuk. Mindenki ott sündörög az újjáépülő, haló poraiból, csipkerózsika álmából feltámadó ház körül.
Ma is folytatják a munkát, de Gáspár bácsi meghívta a többieket früstökre.
Előtte Gáspár bácsi egy üveg mézes pálinkával jelenik meg az ajtóban.
- Ezt kóstoljátok meg, saját recept szerint készült. - mondja az öreg.
- Egy liter házpálinka, legjobb a törköly, 10 dkg, virágméz 1 csomag mazsola és egy citromhéja. - Sorolja az öreg a belevalókat, miközben mindenkinek tölt egy kupicával.
- A pálinkát beleöntjük egy akkora edénybe, hogy meg tudjuk utána keverni. Beletesszük a mézet, a mazsolát, és a citrom meghámozott héját. Az így összekevert pálinkát minden nap két-háromszor megkeverjük. Az egészet egy hétig áztatjuk. Az egy hét letelte után leszűrjük, és kész is. - Adja az istrukciókat.
- Na egészségetekre.
- Gáspár bátyám ez nagyon finom. – feleli Benő és látszik rajta szívesen, inna még egy kupicát.
- A tavalyi jobb volt, mert az se mindegy milyen a pálinka. - mondja az öreg.
- Na akkor lássatok a reggelihez.
A reggeli kenyérlángos kis darabokra törve, a kacsazsíros tálkában belemártva, megtunkolják, megsózzák és falatoznak.
Reggeli után ejtőzésképpen Gáspár bácsi kezd el mesélni. Elmeséli, hogy az ükapja is fazekas volt. Ő nagyapjától, apjától tanulta az ősi mesterséget. Hogyan tanult korongozni, irókázni, égetni festékmázat, keverni. Eldicsekszik hány kiállításon nyert díjakat és a népművészet mestere címet adományozták ötvenedik születésnapjára. Az öreg szemében különös fény gyúl és annyira belefeledkezett a mesélésbe, hogy a többieknek nem volt szívük félbeszakítani.
- Tudjátok ezt a mesterséget nem volt könnyű megtanulni, művész érzék, ügyesség és nagy fizikai erőnlét kellett hozzá, mire egy legény megtehette a "remekölést". Itt nincs helye a kontároknak, mert a kontármunka rögtön meglátszik.
- Az agyagelőkészítéshez hozzátartozik az agyag pihentetése, fagyasztása, hűvös helyen való tárolása, majd iszapolása. Az agyagot szelni kell, azaz a kupacba vert agyagot sarlóból alakított kétnyelű agyagszelővel vagdossák, hogy a benne lévő fűszálakat, tisztátalanságokat eltávolítsák; ez könnyű, de unalmas munka. Az agyag taposása – mezítláb körbe-körbe járva a leterített nedves agyagon – nagy erőt kíván, férfimunka.
- Az agyag kézzel való gyúrása azonban elmaradhatatlan, gyúrópadon vagy a koronggal egybeépített padon történik; ez a munka szorosan hozzátartozik a korongolás előkészítéséhez. - A fazekas fő munkaeszköze a korong. A legnehezebben megtanulható munkafázis a korongon való edényformálás, fogásait sokat kell gyakorolni. A korongon kialakított edényt fülezni kell, egyes alkatrészekkel kiegészíteni, mégpedig csontkemény állapotban.
- Formázás után földből készült festékkel, angobbal kell leönteni a tárgyat. Ha dísze karcolt lesz, abban az esetben ezt még akkor kell elvégezni, mielőtt a tárgy teljesen megszáradna. Ez a sietség az egyik oka annak, hogy csak a díszesebbnek, különlegesnek szánt tárgyak készültek karcolt díszítéssel.
- Az írókával, vagy ecsettel való díszítéssel nem kell annyira sietni, száraz állapotban is történhet. A díszítés általában női munka.
- A szárítás nagyon felelős munkafázis. A szárítás körülményei szerint sokat kell figyelni, forgatni az edényt, nehogy túl hirtelen száradjon.
Az első égetés, a fonnyasztás vagy zsengelés még mázolás előtt történik, amikor az angob színezés már rajta van az edényen. Mázatlan tárgyaknál elegendő egyetlen égetés, sőt mázas tárgyat is lehet egyszer égetni, de ez tökéletlen eljárás.
- Az edény berakása a kemencébe nagy figyelmet kíván. Bár meghatározott sorrendje van a rakodásnak, ez alkalmanként változik, és a tér jó kihasználására, az edények megfelelő elhelyezésére a mesternek kell figyelnie.
- A kiszedett és kihűlt edényt lehet mázolni. A máz törése mozsárban történik, őrlése mázőrlő kövön. Az első égetés után történik a mázzal való színezés és a mázolás, módja ugyanaz, mint az angobbal való leöntés: merítőkanállal öntik az edényre. Újabb szárítás következik.
- A második égetés vagy mázzára való égetés esetében nem teljesen úgy kell rakodni az edényt, mint az első égetéskor. Nagyon fontos a kész edények tárolása.
Gáspár bácsi csak mesélt-mesélt és a többiek tátott szájjal hallgatták.
A disputának Kati néni vetett végett.
- Nem akarlak titeket elzavarni, de ha egész délelőtt anekdotálsz, ti sem haladtok és mi sem jutunk semmire.
- Igazad van, munkára fel. – monda Gáspár bácsi
- Egy kérdésem lehetne még Gáspár bátyám? - mondta Kamilla férje. - Tudna most is készíteni árút?
- Amíg a kezemet emelni tudom, persze, hogy tudnék. De nincs megrendelőm. - Válaszolta az öreg.
- Nekem van egy barátom, pesten él és mindenfélével kereskedik. Megkérdezhetném, hátha tudna megrendelőt szerezni. - felelte a férfi.
- Nem bánom, de most már valóban munkára. - Zárta le a beszélgetést Gáspár bácsi.
Azzal a férfiak felkerekedtek és elindultak.
Eközben Kati néni felfűtötte a kemencét és a kenyerek, bevetésére készül. Kamilla segít, és tanul egyszerre. Ott sürög-forog a két asszony a kemence nyitott szája előtt, miután bedagasztották, kelesztették, kiszakították a kenyeret. Kamilla kislánykorából emlékezett a kenyérsütés fortéjára, és most ahogy emlékeiből előhámozta a tennivalókat csak bámult, hogy Kati néni is ugyanezt csinálta lépésről lépésre. Nézte szikár öregasszonyt és nem, mert szólni, hogy fáj a dereka a tésztadagasztástól.
- Valami baj van Kamilla kedves? Olyan fancsali képet vág. - mondta Kati néni
- Jaj dehogy is Kati néni, nincs baj semmi. - Válaszolta a fiatalasszony és nem merte bevallani, hogy a dereka majd leszakad.
- Na látom én, talán bizony a dereka fáj kedves, a dagasztástól?
- Hááát szó mi szó kicsit érzem. - Felelte Kamilla és igen röstelkedett.
- Na nem kell ezt szégyellni, nincs hozzá szokva azért van. - mondta az idős asszony
- Kati néninek nem fáj?
- Jaj lelkem nekem már minden fáj, leginkább maga az élet. Bár nem panaszkodom, jó sorom volt. Szerető becsületes férjem szép és okos gyermekeim.
Kati néni a kemencéből vonóval kihúzza a parazsat. Libaszárnnyal kisöpri a kemence padot és a sütőlapátot liszttel megszórva a kiszaggatott kenyeret, beveti szépen sorban egymásután. De előbb megkenik kakastejjel. Ez kecsketejjel kevert felvert tojásból áll. Ettől lesz ropogós a kenyér. Bevetés előtt még késsel két-három vágást ejt a tetején, hogy ne repedjen sütés közben széjjel a kenyér. Amikor a kenyér a kemencébe kerül, van idő egyéb teendő elvégzésére.
A két asszony hozzálát az ebéd elkészítéséhez, melyre a férfisereget is elvárják. Az ebéd, tojás leves és pásztortarhonya. Kenyérsütés napján mindig egyszerű és gyorsan elkészíthető ebédet készít az idős asszony. Titkon megsúgja Kamillának, hogy Gáspár bácsinak ez az egyik kedvenc étele. Utána vargabéles, amit Kati néni tegnap sütött. Gáspár bácsi pedig, biztos felhoz a pincéből egy üveg jófajta házibort is.
Ugyanis ma délután nem dolgoznak már a férfiak. István érkezik Budapestről és fontos dolog felett tartanak majd disputát.
Budapest, 2006. április,
|