A minap egy hatalmas réten sétáltam,

S térdig gázoltam ezernyi virágban.

Szikrázott a nap fent az égen,   

Kellemes érzés volt, ahogy megéltem.

Levegőben vibrált a boldogságillat.

Talán ezért fogott meg a pillanat.

Talán, mert a csoda tovább folytatódott,

Egy tündér kedvesen rám mosolygott.

Kedves szóval hívogatott, menjek véle,

Csábítgatott. Kezemet fogva kérte.

Bátran lépjek be meseországba,

Az örök boldogság birodalmába.

Ily’ kérő szónak ellenállni nem lehet,

Csodás mesevilág melyben eztán élhetek.

E nem létező világba érkezve,

A mesebeli tündér után lépkedve.

Egy dolog van, amit remélek,

Egyszer a valóságban is így élek.

Budapest, 2006. január 25.