Letargia �s szomor�s�g marcangolja lelkemet,

K�ts�gbeejt� sajg� ki�lt�s t�r fel torkomb�l.

Mi�rt? Ki �rti mi�rt kellett csal�dnom benne,

Kit �gy szeretem, kinek a gondolat�t is lestem.

Nincs r� sz�, nincs �rtelmes gondolat sem,

Becsapott, de vaj mi�rt, hiszen oka nincsen.

� ha tudn�m, ha �rten�m tett�t, mi vez�rli,

Ha elmondhatn�m, rem�lve, hogy meg�rti.

De meg se hallgat, csak megy fejjel a falnak,

Jaj  nehogy  k�s�  legyen, mire  bel�tja ezt.

�n j�t  akarok neki,  nem j�t, a  legjobbat,

Amit  csak egy ember a  m�siknak akarhat.

De szavam  elv�sz, mint  homok a sz�lben,

Nem marad  semmi ut�na  csak az �ress�g.

S tudom soha nem lesz olyan, mint azel�tt,

Begy�gyul a seb, de a heg �r�kre ott marad.

De nem baj az ha megmarad a t�ske a sz�vben,

Csak tudjam, hogy  � j�l van, �s nem szenved.

�rezze,  hogy szeretem,  mert h�s a h�somb�l,

V�r a  v�remb�l �s  meg nem  tagadom  soha.

Budapest, 2005. okt�ber 21.