Regél a föld, s az ég

Ha majd nyarat siratva nézed, őszi

Nap álmos ébredése mit mesél.

A sárguló akácfa ága őrzi

a múlt tavaszt. Hiába mert a dér,

s eső rohasztja rőt avart a tájra.

Zenitre ért a Nap s kicsiny mosoly

erőtlen ál nyarat csal árva fákra.

Alant a völgyben álmatag gomoly

kever'g, s az ősz csak álmodik, remélve

hogy így marad. Hiába küzd, remél,

a tél legyőzi, ám telet megélve

a rét, a tó felébred, s újra él.

  Ha majd regél a föld, s az ég nekünk,

  szonett meséli, szép az életünk.

.