Egy vitéz haláltusája

(avagy ami nem került be a krónikába)

Erdő mélyén van egy kis tó,

partján bokor, s amott egy ló,

baktat fel a hegy csúcsára,

szikla mögött ösvény várja.

Hátán vitéz, s vértjén a Nap

vért csillogtat, mivel a vad

ellenség jaj, megsebezte,

lehanyatlik most a gyepre.

Felhőfedte várba érni,

biztos nem fog, tudja, érzi.

Érzi azt, hogy vége van már,

s nézi, hogy egy apró bogár

a pók szőtte háló fogja,

egy a sorsuk, ő is tudja.