Hiába várlak
2020.06.04. 00:00
Hiába vártak
Legény és a leány egymást megismeré,
ahogy megismeré, szívükben őrizé.
Várta őt a fiú, de a lány nem jőve,
kényszerű magányban otthon csak üldögelt.
Mert a világjárvány, őket elszakajtá,
szerelmes csókoktól egymást is megfosztá.
Sors akarta tán úgy, hogy a leányt s fiút,
zárt határ választá melyen át nincsen út.
Nem érti a fiú miért nem jön érte,
szerelmes mátkája, mikor lesz már véle?
Hírt várt felőle, de nem izent a leány,
az is meglehet, hogy nem gondol már reám.
Ezt hitte a fiú mindentől elzárva,
mert a falut, hol él, a postás se járja.
Nincs ott tévé, rádió, internet sincsen,
világtól elzárva üveghegyen innen.
Nem tudta a fiú, aztat semmikép nem,
hogy a leány izent minden áldó héten.
Szívének szerelmét megírta néki,
de hogy válasz nem jő, a leány azt véli,
másé lett a legény, másé lett a szíve,
mert ha őt szeretné, lenne annak híre.
Nem izent hát többé, levelet sem küldött,
bár nehéz volt nagyon, szívével megküzdött.
És bár vágyták egymást, de hiába vártak,
leány és a fiú nem kap segítséget.
Egymás után, ó jaj hiába is vágytak,
bánatnak, életnek ezért vetnek véget.
|