Aurora borealis

A sarki fény rám borul, és puhán átölel,

csend van, nincsen élet sem távol, sem közel.

Fehér lett a szó, és fehér a lehelet,

elszakad egy jéghegy s várja a végtelen.

Aurora borealis, ott fent északon,

megcsillanó fények a jeges csúcsokon.

A szikrázó jéghegyek fénye elvakít,

megfagy itt minden, rideg, és kijózanít.

A sarki fény jót tudom, hogy nem egy látomás,

nézem a természet alkotta változást.

Nézem a csodát, azt hogy éjjel sincs sötét,

ahogy a tér kitágítja a fénykörét.

Aurora borealis ül a jéghegyen,

násztáncukat járják, övék a végtelen.

Ébred a természet, s véle a lélek is,

lehet eljött értük végre a genezis?

Budapest, 2017. 05. 20.