A nem vérszerinti ikertestvér
2016.07.16. 18:22
A nem vérszerinti ikertestvér
Katalin szorongva lépett be a presszóba. Bár nem ez volt az első randija, amit a társkeresőn keresztül beszélt meg, de eddig szinte mindegyik kudarccal végződött. A mostani partnerével azonban már a levelezés során érezte, hogy más, mint azok, akikkel eddig randevúzott. Körbenézett és egy félreeső asztalnál felfedezte Gyulát a partnerét. Első benyomása az volt, hogy nem csapta be, mint annyian. Valóban úgy festett, ahogy a társkereső oldalán lévő fényképen korábban látta. Sajnos többször tapasztalta, hogy tárkeresőn látható fénykép erőteljesen feljavított fotoshoppal vagy nyolc-tíz évvel fiatalabb kép szerepel. A férfi is felismerte és mosolyogva fogadta az asztalánál. Apró csokorral és kézcsókkal köszöntötte Katalint. A beszélgetés során a nő egyre jobban érezte, hogy ez az a férfi, akit keresett.
Katalin negyvenes évei elején járt. Öt éve vált el és két gyerekét egyedül nevelte. A válás nehézségét fokozta, hogy közben a munkáját is elvesztette, és majd’ másfél évig munkanélküli volt. Nővérként dolgozott egy kórházban, és bár tűrhetően beszélt németül a két gyerek miatt, nem mert külföldi állást vállalni. Katalin nem volt különösebben szép nő, ráadásul a válás után kissé el is hanyagolta magát. Amikor elhatározta, hogy regisztrál a társkereső portálra, elkezdett a külsejére is jobban odafigyelni. Tisztában volt vele, hogy a férfiaknak nem ő az álmuk hercegnője, de azért remélte, hogy talál egy hozzáillő férfit.
A két ember jó egy órát beszélgetett, ez alatt Katalin egyre jobban érezte, hogy erre a férfira várt. Gyula jómódú udvarias és kimondottan jó megjelenésű volt. Katalinban kialakult egy kis félelem, hogy talán ő nem tetszik partnerének. A férfi azonban ennek semmi jelét nem mutatta, annyira nem, hogy búcsúzáskor azonnal felajánlott egy újabb randevút.
* * *
A fiatalasszony felhőtlen boldogsággal lépett be új otthonába Gyula családi házába. Félévi ismeretség után a férfi megkérte a kezét és a nászútjukról hazatérő ifjú pár előzetes terveik szerint a férfi otthonában kezdett új életet. A nő gyermekei a nászút alatt a nagyszülőknél maradtak, és csak a jövő héten követik anyjukat a városszéli családi házba. Katalin lakása egyelőre üresen marad, de Gyula javaslatára Katalin asszony ki fogja adni, ezzel egészítve ki magasnak nem nevezhető fizetését.
A nappaliba belépve Katalin meglepődött, hiszen a fotelben Sándor várta az ifjú párt. A férfi még az ismeretségük kezdetén bemutatta Katalinnak Sándort. Sándor, Gyula gyerekkori barátja volt, vagy, ahogy Gyula mondani szokta, a „nem vérszerinti ikertestvérem”.
Sándor pezsgővel és ünnepi ebéddel várta az ifjú párt. Az ifjú asszonyka meglepődött ezen a gesztuson, de a férje barátja közölte, pontosan tudja, mi kell a fiatal házasoknak, hiszen ő is alig fél éve nősült meg.
* * *
Katalin és Gyula egy éve voltak házasok. A nő kivirágzott és boldog volt a férje mellett. A gyerekek is megszerették nevelőapjukat és korábbi szűkös esztendők után úgy tűnt, révbe értek és viszonylagos jólétben telhettek a napjaik. A nő úgy érezte, hogy végre kiteljesedett az élete. Hosszú évek után végre elmehetek a gyerekekkel nyaralni. Egyetlen dolog bántotta, hogy a férje meglehetősen ritkán közeledett hozzá az ágyban, és bár Katalin egy idő után elfogadta Gyulát ilyennek, azért nagyon vágyott rá, hogy a férfi sűrűbben ölelje meg. De ezen kívül tényleg minta férj volt. A gyerekeket érezhetően rajongásig szerette, vele szemben pedig mindig udvarias és gavallér volt.
* * *
Katalint munkája olykor-olykor vidékre szólította, és még az is előfordult, hogy több napot kellett valamelyik vidéki kirendeltségen töltenie. Gyula elfogadta ezt a helyzetet, ilyenkor a gyerekek a nagyszülőknél aludtak.
Miután Katalin a múlt héten is kapott egy vidéki megbízást megbeszélte Gyulával, hogy a szokásos módon a gyerekek mennek a nagyihoz, a férje pedig addig ellátja magát. A nőt csupán az bosszantotta, hogy ez a mostani kiszállása akár négy, rossz esetben öt napon át is eltarthat. Bár amikor megkapta az anyagot és átnézte, rögtön látta a sok benne a felesleges munka, és azt is, hogy lehetne lecsökkenteni a vidéki utat. Úgy számolta, hogy hétfőn elmegy, és legkésőbb csütörtökön végezhet és jöhet haza. A szerencse azonban mellé szegődött. A kirendeltségen ahova ment egy vele egykorú nő volt a főnök, aki Katalin legnagyobb meglepetésre nem csak, hogy előkészítette a szükséges dokumentumokat, hanem nagy részét fel is dolgozta. Hétfőn este már nyilvánvaló volt számára, hogy akár másnap végezhetnek. Ez feldobta, magában eldöntötte, meglepi Gyulát. Este mikor telefonon hívta a férfi nem is árulta el, hogy holnap már otthon lehet. Másnap minden az elképzelése szerint ment így a munka végeztével összecsomagolt és egy nem túlkésői vonatot sikerült is elérnie.
* * *
Katalin vidáman lépett be az ajtón és pakolta le holmiját. Magában azt gondolta, hogy talán most összebújnak Gyulával, hiszen a gyerekek nincsenek itthon. Gondolataiból a szoba felől kiszűrődő furcsa hangok ráztál fel. Kabátját a fogasra akasztotta a hálószoba ajtajához lépett és benyitott. Megkövülve nézte a szeme elé táruló látványt.
– Gyula!!! Mi folyik itt? – sikította a nő.
– Kata! Katikám megmagyarázok mindent.
– Mit akarsz megmagyarázni? Azt, hogy porig aláztál? Te… Te… – Katalin a fotelra rogyott és hisztérikusan zokogni kezdett. Gyula egy köntöst kapott magára és feleségéhez lépett, hogy megnyugtassa.
– Ne érj hozzám te perverz állat! Megértetted? Te szemét féreg, te mocskos görény. Undorodom tőled.
– Katikám – próbálkozott a férfi.
– Ne Katikázz! Ne merd soha többé kiejteni a nevem. Mire kellettem neked?
– Megmagyarázom.
– Mit magyarázol meg? Mégis mit akarsz megmagyarázni? Azt, hogy ezzel a másik féreggel hemperegsz? – mutatott Sándorra, aki az ágyban feküdt.
– Azt is, meg mindent – dadogta Gyula.
– A mocskos barátodnak magyarázd – azzal felkapta az asztalon álló kristályvázát.
– Azt ne – kiáltott Sándor. Azt én vettem Gyulának.
– Te vetted? – sikított a Katalin és teljes erőből a falhoz vágta. – A feleségednek kellene venni te másik mocsok. Gondolom, ő sem tud erről a fertőről.
– Katika… – próbálta újra csitítani Gyula.
– Megmondtam, hogy ne merd kiejteni a nevem – üvöltötte az asszony, és mint aki eszét vesztette minden keze ügyében lévő tárgyat szanaszét hajigált, tört zúzott.
– Megaláztál üvöltötte. – Elpusztítottál minden szépet, amit éreztem irántad. Mire kellettem neked...? Hogy legalizáld a világ előtt milyen minta férj vagy? Most rögtön elköltözöm. A gyerekeim soha többé nem léphetik át ennek a háznak a küszöbét. …és te is nyugodt lehetsz – mutatott Sándorra. – A feleségednek mindent elmondom. Kikiabálom az egész világnak. A munkahelyeteken és mindenhol tudni fogják.
Katalin önkívületi állapotban, zokogva rohant ki a szobából, keresztülszáguldott az előszobán, és úgy csapta be maga után az ajtót, hogy kis kémlelő ablak szilánkokra tört.
* * *
Szorongva lépett be a presszóba. Bár a Gyulával kötött házassága után megfogadta, hogy soha nem keres senkit magának, főleg nem egy társkereső oldalon, az idő legyőzi a legkeményebb fogadalmat is. Kíváncsian nézett körbe kinél van egy szál vörös rózsa. Mivel a férfirőlről ezidáig nem látott egy fényképet sem, ez volt a megbeszélt jel, hogy felismerje partnerét, akivel randizni fog.
Meglátta a férfit, aki előtt az asztalon egy szál rózsa feküdt. A nő elsápadt mikor az felé fordult. Az asztalnál volt férjének barátja Sándor ült.
Budapest, 2015. október 14.
|