Van még erőm

Ülök egy padon fáradtan,

nem új ez, és nem váratlan.

Az évekkel erőm csak fogy,

de meg vagyok még, úgy ahogy.

Ám sokszor van, hogy azt érzem,

Megbántanak, és nem értem,

miért jó, ha belém kötnek?

Egyszerűen arcon köpnek.

Letörlöm arcom, nem sírok,

mert van, akikben még bízok,

és majd, ha kell, félreállok,

vermet senkinek nem ások.

Amit adnak, megköszönöm,

segítséget el nem lököm.

De az álság nem kell nekem,

ki ezt nyújtja, elkergetem.

Magányra, mezőre, rétre,

úgy vágyom egy csendes éjre.

Van még bennem annyi erő,

– hidd el, nem vagyok hencegő –,

hogy ha kell, magam megvédjem,

éltető láng bennem égjen.

Mit is mondhatnék erre még,

hogy ez nem sok, de t’án elég.

2014. december 22.