Ennyi az élet?

Egy cseppnyi melegért esengve,

a kihűlés szélen merengve,

kérdőn felhúzod a válladat,

eljön-e számodra a tavasz?

Jövőtlenül csak vánszorogva,

halállal konokul dacolva,

tudd, tenni ellene nem lehet.

Hiába gyűlölöd a telet.

Fagyos kéz reszketve nyúl feléd,

nem kér sokat, a kenyér felét.

Azt amit mások már kidobtak,

és régen belepte a dohszag.

Cseppnyi mámor a filléres bor,

pár óra bódulat, tudod jól.

Számodra ennyi a mennyország,

az élet nélküled megy tovább.

Pár kacat csupán mit itt hagytál,

újabb esélyt látod nem kaptál.

Nem keres téged itt senki sem.

Ennyi az élet! Vagy ennyi sem?

Budapest, 2012. február 04.