Este csörög a telefon. Jó estét kívánok a Kormány vagyok. Beszélhetnék Társadalom Bélával?

Jó estét, Én vagyok. Mit óhajt.

A kormányprogramot szeretném egyeztetni.

Jó, de nem is ismerem.

Hát ezért hívtuk önt. Így könnyebb a döntés.

Ja értem.

Tehát egyetért a programmal?

Nem, én az ön állás pontjára mondtam, hogy értem.

Az én állásponton az, hogy ön egyetért a mi programunkkal.

Ja az mindjárt más. És mi van a programban?

Ne izguljon csupa általánosság. A felét biztos tudjuk teljesíteni.

És ez elég?

Önnek nem, de nekünk igen.

Hála istennek már úgy megijedtem.

Akkor kedves társadalom Úr mondhatom az ellenzéknek, hogy ön egyetért a programunkkal.

Igen de csak egy feltétellel, ha az ellenzék is felhív hogy ugye nem értek egyet a kormány programjával.

Természetesen szólni fogok az ellenzéki kolleganőnek, hogy holnap este, hívja fel.

Rendben várni fogom a hívást.

Viszont hallásra.

Viszont hallásra

2004. október,                                                             ML