Dani órák óta bolyongott a fák között, de sehol nem lelt ismerős helyre. Olyanra, ahol anyával korábban márt járt, vagy ahol apával gombát szedtek. Kezdett kissé megszeppenni és léptei egyre bizonytalanabbá váltak. Amikor elfárad leült egy köre és mivel csak nem találta a hazavezető utat, pityeregni kezdett. Arra lett figyelmes, hogy sötétedni kezdett. Ettől még jobban megijedt, felugrott és szaladni kezdett a fák között, de csak nem lelte a kivezető utat a rengetegből.
Teljesen besötétedett és a félelme egyre nőt. Riadtan hallgatta az erdő éjszakai neszeit. Szája megint sírásra görbült, amikor a fák közt a távolban egy apró fényt pillantott meg. Önkéntelenül megindult a fény felé. Egy apró házikóhoz ért, és kissé felbátorodva bekopogott. Kisvártatva kulcscsörgést hallott és kinyílt ez ajtó.
- Hát te? Mit keresel itt ilyen későn egyedül? – kérdezte barátságos hangon egy kedves néni.
- Eltévedtem és nem találok haza.
- Gyere be hamar. Éjszakára itt maradhatsz, és holnap megkeressük a haza vezető utat.
Dani belépett a házba és érdeklődve nézett körül. Csodálkozott, milyen tágas belülről a ház.
- Éhes vagy Dani?
- Ühüm. Te honnan tudod a nevem?
- Olyan kedves Danis formád van – mondta a kedves néni.
- Te tündér vagy?
- Nem, nem vagyok tündér – mondta nevetve kedves néni.
- Ha nem vagy tündér, akkor honnan tudod a nevemet?
- Inkább gyere enni. Vacsora után még játszhatsz kicsit.
Danit nem kellett biztatni farkas éhes volt, és ez a kedves néni pont a kedvencét készítette vacsorára.
- Nagyon finom volt – mondta Dani vacsora után. Te még anyukámnál is jobban főzöl.
- Ó! Köszönöm az elismerést. Szeretnél még játszani?
- Ha megengeded, miért ne. Anyu nem engedi, hogy vacsora után játsszak.
- Rendben, akkor neki nem áruljuk el - azzal a kedves néni bevezette egy oldalsó szobába. A kisfiú szeme elkerekedett, mert a szóba belülről egy szabályos játszótér volt. Méghozzá olyan nagy, hogy Dani nem is értette, hogy fér el a házikóba. Nem is bírta megállni, hogy ne szóljon.
- Mond csak. Ez a nagy játszótér, hogy fér ide el?
- Jól kiszámoltam a helyet – mosolyodott el a kedves néni.
- Na de akkor is, hogy fér ide egy hinta, homokozó egy ilyen nagy rét, meg egy ekkora tó?
- Ne törődj semmivel, játsszál – és Dani nem is törődött semmivel, hanem minden csodát sorra próbált. Mire végzett, olyan álmos lett, hogy alig bírta nyitva tartani a szemét. A kedves néni elvezette egy fürdőszobához is ráparancsolt.
- Mosakodj meg alaposan. A füled mögött is, mert tudom, azt gyakran kihagyod. Utána moss fogat, én addig hozok egy pizsamát.
Mikor Dani ágyba került, olyan álmos volt, hogy a kedves néni alig mesélt két mondatot, az északi tündérről már aludt is.

Reggel Dani friss kalács és kakaó illatára ébredt. Mielőtt felkelt azon gondolkodott, hogy jó volna hazamenetel előtt még egyszer bemenni a játszószobába. Ekkor belépett kedves néni, és kiparancsolta Danit az ágyból. Reggeli után, ami valóban friss kalács és kakaó volt, Dani kérlelni kezdte kedves nénit.
- Engedd meg, hogy bemenjek a játszószobába.
- Nem akarsz haza menni?
- De. De az ráér. Előtte játszani szeretnék.
- Nem bánom – válaszolta kedves néni és beengedte Danit a játszószobába. A kisfiú, ha lehet még jobban meglepődött, mint tegnap. A szobában egy szabályos vidámpark volt. Dani kipróbált mindent, a hullámvasútra négyszer is felült.
Ebéd után kérlelni kezdte kedves nénit, engedje be újra a játszószobába. Dani már meg se lepődött, hogy a szobában egy állatkert várta. Aztán vacsora után ismét megkérte, hogy bemehessen és ezúttal egy óriási élményfürdőt talált odabent.

Daninak a harmadik napon kezdett hiányozni Apa és Anya. Reggeli után kedves néni elé állt.
- Mond csak, ha haza mennék, eljöhetnék újra hozzád?
- Amikor csak kedved tartja. Egyébként tegnapra vártam ezt a kérdést. Azt hiszem jobb is, ha most nem mész a játszószobába, mert takarítani akartam.
- Takarítás előtt segíts nekem kijutni az erdőből – azzal Dani megfogta kedves néni kezét, és vidáman nekiindultak az erdőnek. Egy órája lehettek úton, amikor a Dani egy jól ismert tisztásra ért kedves nénivel.
- Innen egyedül kell menned, mondta kedves néni. Tudod, nekem takarítanom kell, hogy ha más is arra téved, tudjon az is játszani. De te is eljöhetsz bármikor – azzal útjára bocsátotta a kisfiút.

- Itt van!!! – kiáltotta egy férfi, akit Dani többször látott már a faluban. Hahóóó! Erre. Itt van, meg van.
Kisvártatva mindenhonnan emberek tűntek fel. Egyszer csak Anyát és Apát is megláttam amint felé, szaladnak. Anya ért oda előbb és felkapta.
- Danikám, édes kisfiam, de jó, hogy épségben előkerültél.
- Ne haragudj anya, hogy ilyen sok nap után jöttem csak haza, de kedves néninél voltam.
- Hol voltál? Danikám, kiscsillagom milyen kedves néninél?
- Aki az erdőben lakik a kisházban, de a játszószobája nagyon nagy.
- Danikám, az erdőben nincs egyetlen ház sem – válaszolta Apa. Én csak tudom kisöreg, hiszen én vagyok az erdőkerülő.
- Na de Apa, Anya, nem gondoljátok, hogy füllentek?



Budapest, 2008. május 23.