Még a semmiben lebegek,

de elindultam már utamon.

Tér-idő örvényében fürödve,

egyetlen lépés kell csupán,

s vár egy ismeretlen új világ.

Rideg világba lépek, hol

az idő fogaskerekei csikorogva,

zakatolva falják a múló időt.

Percfoszlányok sokasága,

órák monoton ismétléseként

napokká, hetekké, állnak össze.

Létem állomásait sorba járom,

meg-meg pihenve időkikötőkben.

Az első lépes, az első szó,

egy csók, szerelem, öröm,

s bánat, ezek mind reám várnak.

Legvégül az utolsó időkikötő,

hol az idő számomra újra megáll.

2008. január 9.