Barátságmorzsákat, mit nékem adtak,

Emlékeim polcára sorba felrakom.

Ezek számomra örökre megmaradnak,

Bármikor elővehetem, ha akarom.

Ott van benne a tegnapi nap szépsége,

De én látom csak e morzsákat, enyémek,

Tudom már, önzetlenség e kincs neve,

S azt kívánom, mindenkinek legyen temérdek.