Az őszi erdő ismét bálba készül,

S bíborvörös ruhát ölt magára.

Valamennyi fa, pompázó,

Estélyi ruhában áll a bálteremben.

Táncolva susogó levélruhában,

Hajladoznak pajzánul a fák.

Csábosan egyenként hullajtva,

Ledobják a báli lombruhát.

Ősz végeztével, ha vége a bálnak,

Csupasz ágakkal integetnek felénk.

Meztelenül állnak, szemérmetlenül,

Vörös báli ruhájuk lábuknál hever.

Álomra készülnek, téli álomra,

Kipihenni a nyarat, s az őszt.

Tavasszal majd új ruhát kapnak,

S ezzel takarják be csupasz testüket.