Fekszem a fűben, nézem a kéklő eget,

Csodálom a sok égi műremeket.

Fent az égen démoni szobrászok,

Óriási felhőszobrokat formázok.

Főszobrász mester a szél, most éppen

Egy csipkés lovat, faragot nékem.

Távolabb gyönyörű alakot mintáznak,

Hófehér ruhájú szűz leányt formálnak.

Mindegyik csodás de mily’ mulandó,

Alkotásuk elkészült és máris váltózó.

Holnap majd új szobrok készülnek,

Soha semmit meg nem ismételnek.

Bámulom a csipkés felhőszobrokat,

Fejemben gondolatok halmozódnak.

Felhőszobrokban gigászi erők rejtőznek,

Melyet megzabolázni soha nem lehet.

Gunaras, 2006. augusztus 05.