Smaragdzöld szemeidben vad tűz lobog,

Beleszédültem, e szempárba s rabja vagyok.

Csábító ajkaidnak méz csókjára várok,

Karjaid ölelésére testem kiáltva sóvárog.

Testem gondolatok vad örvényében forog.

Hiába akarnék másra gondolni, nem tudok.

Szemeid varázsa az, mitől a mennybe jutok,

S a tudat, hogy létezel, attól vagyok boldog.

Kedvesem ugye, eljön majd szerelmünk éje?

Remélhetem, hogy testemet átfonja a karod.

S a szívem szenvedésére leszel gyógyszerem.

Kedvesem mond, hogy itt maradsz velem végre?

Boldogságra vágyódó szívemet megnyugtatod.

S boldog lebegésben rebegem, ez a szerelem.

Budapest, 2006. július 18.