Szeretlek, szeretlek, soha nem feledlek,

Szívem érted dobog, s csak a tiéd vagyok.

Ülök a parton, csendben elmerengve,

Tekintetem, messze, kalandozik  a végtelenbe.

De gondolatom egyre csak nálad jár,

A lelkem nyugtalanul mindig téged vár.

Nincs már nekem éjjelem, se nappalom,

Mert te lakod be léteddel a tudatom.

Átjön-e még az Élet a megemelt falakon,

Többé nem látnám benned szilárd támaszom?

De te is tudod, hogy miért e vonzalom,

Életem nélküled akár el is dobhatom.

Minden mi történik, rád emlékeztet,

Szinte már kínzó irántad e szeretet.

Kínzó, de mégis kell nekem...

Nélküled, úgy érzem elveszek!

Az élet számomra a múlt, jelen, s jövő.

Érzem nem vagyok jelentéktelen erő

S jogom van élni, harcolni érted,

Ez a nemes elemem, s csak ezért élek.

2005 május 25. – 2006. április 28.

Írta: Judit, T. anyu, Évi, Nasku, Sosyka, molli,  2 anonim és winner